A sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház tetőcseréje alkalmából néztünk utána, mikor, ki és milyen céllal építtette az épületet. Megtudtuk, hogy a Székely Mikó Kollégium tanári lakások berendezése céljával építtette 1895-ben, de egy időre bérbe adta a postának, később eredeti rendeltetése szerint működött.
A kicsi magyarvilágban a Dél-Erdélyből menekült családok mikós gyermekei számára bentlakást rendeztek be az épületben, az ötvenes évektől újból tanárok laktak a Kossuth Lajos utcai sarokházban. A dolog csattanója, hogy még a hatvanas évek elején is az iskolának fizették az albérlők a lakás díját — emlékeznek vissza többen a ház egykori lakói közül —, tehát nem kérdés az épület akkori tulajdonjoga, de a megyésítéskor már a város rendelkezett fölötte, és átadta művelődési hajléknak. Hogy mindezt milyen jogcímen tette az akkori városvezetés, és miért nem sikerült a Székely Mikó Kollégiumnak visszaszereznie az épületet, egyelőre nem tudtuk meg — mint minden visszaszolgáltatási eset, ez is kuszaságokkal tele, és hosszas kutatást igényel a felgöngyölítése. Az ellenben fura, hogy a Konsza Samu utcai mikós tanári lakások körüli hercehurca kapcsán sem említették az érintettek, tulajdonképpen milyen a jogi helyzete a jelenleg városi művelődési házként működő épületnek. Annak az ingatlannak, amelyben az utóbbi években látványosan megszaporodtak a fiatalokat odavonzó tartalmas tevékenységek, igazi kultúrcentrummá nőtte ki magát a város szívében, megszépült a parkja, és jó ideje Kossuth Lajos vigyázza azt a szellemiséget, amelyet a nagy hírű iskola alapítói, a Székely Tanalap kezelői és gyarapítói beleépítettek, beleálmodtak minden általuk létrehozott létesítménybe.
