Most elérkezett az az idő, amikor nem a kosárlabdáról, az edzőről, a játékosokról, nem a csapatról szól a dolog, hanem a klubról és ennek a klubnak a profi megszervezéséről, ami nagyon fontos. A vezetőkről fog szólni a továbbiakban a történet, akiknek a következő lépéseket kell előkészíteniük, megszervezniük — nyilatkozta korábban lapunknak Déri Csaba, a Sepsi BC egykori edzője. Májusban még bíztunk abban — a rengeteg negatív pletyka ellenére is —, hogy bajnoki ezüstérmes csapatunk körül minden jól alakul majd, s együttesünkről a nyár folyamán többé-kevésbé csak pozitív dolgok látnak majd napvilágot. Sajnos, nem így történt... Június 9-én Déri Csabát nevezték ki a magyarországi 2008-as bajnok Falco KC-Szombathely férfi kosárlabdacsapatának vezetőedzőjévé. Akkor csak ennyit tudtunk hozzáfűzni a hihetetlen hírhez: Nem hivatalos információk szerint Déri Csaba nem azért távozott Háromszékről, mert itt nem lettek volna megelégedve munkájával és eredményeivel, hanem azért, mert egyszerűen nem kapott ajánlatot az éppen átalakulóban levő Sepsi BC-től. A magyar szakember most mintegy tíz napig Háromszéken tartózkodik, és megkérdeztük őt arról, hogy miért ,,szakított" a sepsiszentgyörgyi női kosárlabdacsapattal.

— Mi volt az oka, vagy mi vezetett el odáig, hogy el kellett hagynia csapatunkat?

— Amióta itt vagyok, egyetlenegy percig sem volt rendben a csapatvezetés. Soha nem voltak rendben a kifizetések, s volt olyan is, amikor három és fél hónapos késés volt. Továbbá tisztázatlanok voltak a hatalmi viszonyok, ez pedig folyamatosan rányomta bélyegét a tevékenységünkre. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy nem hallgattam senkire, és végigmentem a saját utamon, még akkor is, ha azt mondták rám, hogy fafejű vagyok. Egy hónappal az idény befejezése után én úgy látom, hogy rendkívül eredményes szezonunk volt. A nemzetközi kupa kirobbanó siker volt, a bajnokságban a második hely és az egész évben mutatott játék is jó volt. A megye, a város és a közönség mindig ott állt a csapat mellett, amiért minden tisztelet. Ez a három pólus megvolt, ezenkívül semmi más nem volt rendben. A csapat körüli emberek közötti viszálykodás, nézeteltérések folyamatosan napirenden voltak. Én ennek ellenére nagyon szerettem volna itt maradni, ezt tudja mindenki. Ezt minden fórumon jeleztem, úgy érzem, a közönség is elfogadott, s minden csapat körüli embernek elmondtam világosan, hogy ezt szeretném csinálni, és tisztelettel kértem, hogy tegyenek rendet a csapat körül. Áprilisban azt is jeleztem, hogy meg fognak keresni más csapattól, és eljön az a perc, az a nap, amikor már nem lehet tovább húzni a döntést. Egész egyszerűen nem történt semmi. Ha valakire nem tartanak igényt, azt meg kell mondani. Ha Déri Csaba nem kell Sepsiszentgyörgynek, meg kell mondani. Kerek perec! De nem mondott soha senki sem Á-t, sem B-t, és egy adott pillanatban úgy döntöttem, hazamegyek. Leadtam az autót, amit kaptam, a lakást is, összepakoltam a nyári cuccomat, és elmentem. Ahogy Budapestre értem, megkeresett a Falco, az én régi csapatom. Öt évet voltam ott. Megkerestek, és ultimátumszerűen azt mondták, este nyolckor hívnak, és mondjam meg, hogy mi van — ez délelőtt 11-kor volt. Akkor én még mindig szerettem volna itt maradni, felhívtam a klub körüli embereket, és egyöntetű volt a válaszuk, mert nem tudták, mint mondjanak. Május közepén összeállt egy olyan stáb, amely abszolút működőképes volt, és a Sepsi BC-t pozitív irányba mozdíthatta volna, de mostani értesüléseim szerint sajnos már nem létezik ez a csapat.

— Akkor a klubtól nem érkező ajánlat hiánya volt a legnagyobb gond, és nem az, hogy itt meg voltak-e elégedve vagy sem a munkájával?

— Így van. Voltak olyanok, akik nem voltak megelégedve a munkámmal, s azok bele akartak szólni mindenbe, de én kiálltam az elveim mellett, és nem engedtem. Ahogy az év végi nyilatkozatomban is mondtam, ezt a klubot meg kell szervezni. Az élsportban nincs demokrácia, hanem diktatúra van! Nem kell az összevissza egyezkedés, egyeztetés, hanem meg kell mondani, ki a főnök, s nem lehet olyan, hogy valakinek négy-öt pozíciója van egy klubnál. Teljesen értetlenül állok az előtt, hogy a csapat miként tudott szenzációsan működni az utóbbi két évben, a szervezettsége pedig nem a profikéhoz volt hasonlítható. Az együttes maga a hátterét olyan szinten előzte meg, ami elképesztő... Én tisztelek mindenkit, aki tett a csapatért. Nagyon sokan dolgoztak azért, hogy működjön a dolog, de bántóan amatőr volt. Egy FIBA-kupás, bajnoki döntős, hat légióssal felálló csapatnak nem így kellene működnie. Bántóan amatőr a háttér, s ezen nagyon sürgősen változtatni kell. Tudja mindenki, én nagyon szerettem itt lenni, én kimondottan élveztem minden percét az itteni munkának, most sem véletlenül vagyok itt. Én szívesen lennék a későbbiekben is itt edző. Most meg kell érteni azt, hogy egy olyan férficsapat keresett meg, amely a román bajnok Ploieşti-tel azonos játékerőt képvisel, és meg kellett hoznom ezt a döntést. Még mindig nem nyugodtam bele a dologba, de május 31-ig a Szombathelyi Falco edzője vagyok. Amikor rendeződnek itt a dolgok, az első szóra jönni fogok, mert nagyon megszerettem Sepsiszentgyörgyön. Ez egy kulturált, nyugodt város olyan közönséggel, amiért érdemes volt dolgozni. Nagyon gyorsan rendet kell tenni a csapat körül, hiszen ezt az egészet így nem lehet folytatni.

— Melyek voltak az ittléte legemlékezetesebb pillanatai?

— Kettő is volt. Az első, amikor megvertük a Kurszkot, a másik pedig az volt, amikor együtt piknikeztünk a szurkolókkal.

Reméljük, hogy együttesünk egykori trénerének kritikus szavai hallgató fülekre találnak, és az ősztől egy teljesen átszervezett, erősebb és ütőképes csapatért, klubért szurkolhatunk. Hajrá, Sepsi BC!