Nem rossz, hogy a két kormánypárt árgus szemekkel figyeli egymás minisztereinek, magas rangú tisztségviselőinek minden lépését. Lehet, nem szép, hogy dokumentumokat szivárogtatnak ki, felhívják a baráti sajtó figyelmét egy-egy kirívó esetre, de hasznos. Végre a közvélemény is megtudja, milyen elképesztő mértékű pazarlás, pénzszórás folyik, és az is kiderül, milyen kisstílű, szerény képességű emberek jutottak hatalomra.
Monica Iacob Ridzi esete a legfeltűnőbb, talán mert a kezdetben szolidnak és szelídnek mutatkozó hölgy önmagát ellenőrizni képtelen ténsasszonnyá változott. A botrány oly mértékben elmérgesedett, hogy a demokraták kénytelenek voltak engedni a nyomásnak, s rábólintani a parlamenti kivizsgálóbizottság felállítására, mely épp ma hallgatja meg a miniszter asszonyt. Igaz, közben ― ahogyan már e pártban szokás ― kórusban fújják ugyanazt: bíznak a hölgy ártatlanságában. Ridzi mellett a koalíciós társak természetéből fakadóan törvényszerűen egy szociáldemokratát is gyanúba kellett keverni, s jól jött a bukaresti médiának, hogy valakik felhívták figyelmüket: Nicolae Nemirschi, a környezetvédelmi tárca vezetője versenytárgyalás nélkül bízott meg egy céget 500 000 euró reklámcélból való felhasználására. Az összeg is hatalmas, a cél is különös, a kazánházak korszerűsítését kell a potom félmilliárd euróért reklámoztatni, mert, állítják, ezt követeli meg az EU. Nosza, rajta, még egy vizsgálóbizottságot hívnak életre, mely az SZDP emberét, Nemirschit vizsgálgatja. A Konstancáról importált politikus meglehetősen flegmatikusan viszonyul az ügyhöz, alá sem írt semmit, mert ő politikai célból kinevezett miniszter ― mondta ―, s a szakmai ügyeket az államtitkárokra, főigazgatókra bízta. Az ellenben elképesztő, hogy ebben a szegény s egyre nagyobb megszorításokra kényszerülő országban mégis milyen hihetetlenül sok elszórni való pénz akad. A demokraták Ridzi-mentő akciójuk során a mezőgazdasági tárca reklámcélból felhaszná