Ugyanis az ifjúság napja alkalmából szerződést kötött egy céggel a rendezvények megszervezésére, aztán azokat a minisztérium alárendeltségébe tartozó sportigazgatóságok szervezték meg saját költségvetésükből. Ha volt rá pénzük, miért ne tették volna?! 75 000 euróért színpad, mely ért vagy 75 eurót. Egy zenekarnak adtak 65 000 eurót. De az csak 15 000-et kapott. Végül is mindenki jól járt! Különösen az a cég, amelyikkel a szerződést kötötték. Semmi baj, ha jövedelme származik ebből, azután jövedelmi adót fizet, és végső soron az államkassza jár jól, meg mi, adófizetők. A minisztériumok tapasztalatcserét szervezhettek. Úgy, hogy közben megtanulta a környezetvédelmi miniszter, Nemirschi is, hogy nem ír ki pályázatot a minisztérium reklámozására. Csak úgy odaad ötszázezer eurót egy cégnek erre. Aztán azok a miniszterek, akikkel még baj van, mert vaj van a fejükön, úgy néz ki, heten vannak, mint a gonoszok. Most épp az adóbevallásukat vizsgálják. Kellett nekik miniszterség! Szép csendesen eléldegélhettek volna megszerzett vagyonkájuk mellett szerény havi honatyai fixükből, ami olyan ötezer lej. Ezenfelül még költhetnek szállásra, szállításra, irodafenntartásra olyan 20 000 lejt. Sőt, szerény körülmények között még külföldre is utazgathatnak pár tízezer euróért évente. Szegényes vagyonukat bevallották, de az akkora, hogy nem is tudják, mekkora. A listát a gazdasági miniszter, Videanu vezeti kétmillió euróval. Az utolsó helyen meg a pénzügyminiszter, Gheorghe Pogea áll csupán 143 000 euróval. Azért sem érdemes miniszternek lenni, mert a két kormánypárt miniszterei irigyek egymásra. Saját játszótársaikat a kormányban leplezetlenül (vagy leplezve) szégyentelenül pocskondiázzák. Kimondani is szörnyű, miket hordanak egymásra. Most kiderült például az, hogy a szocialisták azt mondták: ,,Bocnak, a miniszterelnöknek gőze sincs a gazdaságról. Videanu a lélegzetvételét is pénzzé tenné. Pogeát az útszélről szedték fel. Gazdátlanok ezek, együtt loptak, támadjátok tehát bátran őket!" Ezek után el lehet képzelni, hogy ha a demokrata-liberálisoknak ugyanilyen jó a véleményük a szocialistákról, milyen illusztris országvezetőink vannak. Azért lenne egy megoldás. Az egész hazát fel kellene osztani, és nekik kellene adni. Ahogy ők elosztották az igazgatói állásokat. Mindenki megkapná a részét. Egy negyed vagy fél megyét. Egy várost, tíz falut. Erdőt, földet, mindent. A vizeket és altalajkincseket, a Dunát és a Fekete-tengert. És ha egy ország olyan gazdag, mint polgárai, akkor ez fordítva is igaz. A polgárok olyan gazdagok lennének, mint az ország. Hát nem volna jó?
