Noha lágyabb, szelídebb formáival távolról sem hasonlatos a Nagybánya környéki zilált, zaklatott, nyugtalanul ácsingózó vulkáni kúpokra települt vidékhez, mégis, valamiféle ahhoz hasonlatos élményt jelenthet, amit egykor a híres bányászváros környéke nyújtott, minek eredményeképp annak idején az európai hírű festőiskolát lélegeztetett.

Léptékben nagyságrendekkel szerényebbre szabottan, de ilyesfajta gondolatokból indulhattak ki az elmúlt hét végén tartott, tizedik esztelneki falunapok ötletgazdái is, amikor úgy határoztak, hogy idén első alkalommal művésztábort szerveznek a felső-háromszéki kistérségben, a településükkel testvérkapcsolatban álló magyarországi Segesd példájából kiindulva. A kezdeményezést felpártoló Varga Attila, Esztelnek község polgármestere is úgy fogalmaz: azért tettük, mert ha távolról nézzük, az egész falu ,,egy tájfestmény", annyira szegények pedig nem lehetünk, hogy ne tudjunk évente megszervezni egy ilyen tábort...

Ezen a héten Somogy megyéből egy híján tucatnyian fürkészték alkotó-, megörökítő kedvvel a környéket, olyan helyekre is elkalandozva, mint amilyen a lassúági lápvidéken lévő egykori csángótelep, melynek ugyan közigazgatásilag és kissé szerencsétlenül Gyertyános a neve, jóllehet ― a lápokat összekötő, kimérten csordogáló vízfolyások alapján ― sokan inkább Lassúágként emlegetik, hiszen lehet-e ennél találóbban elkeresztelni egy fűmag helyett varázsporral hintett földdarabot?

A tábor kezdetén úgy történt, hogy nem várt fejlemény miatt a somogyi művészek nem tudtak leszállni a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, mert egész egyszerűen nem nyílt ki a vonatajtó, így aztán vendégeink egy nem tervezett brassói kitérővel érkeztek meg Esztelnekre, ahová névjegyükként ,,bőröndökben és szatyrokban" kisebb munkáikból is hoztak, s az abból rögtönzött képzőművészeti kiállítást kényszermegoldásként a polgármesteri hivatal szűkös tere fogadta be. Ennek vasárnapi megnyitóján, eltávolodva kissé a rendszeresen Szent Péter- és Szent Pál-napi, kurtapataki búcsúhoz időzített falunapok forgatagától, Kertész Sándor táborvezető megemlítette, majd minden somogyi kiállító tiszteletbeli polgára Segesdnek, ugyan legtöbbjüknek nincs hivatalos papírja arról, hogy művész, bár ez szerinte, miként a képek is igazolják, nem jelent semmit. Nem az akadémiai oklevél teszi a képzőművészt, véleményem szerint a műben kikristályosodó művészi üzenet az egyetlen mérvadó ― egészítette ki e gondolatot Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, kiemelve: nagyon örül annak, hogy Esztelneken nem csak patakon átívelő új hidat és épülő községházát lehet látni, hanem az önkormányzatnak gondja van arra, hogy a kultúrát is ápolja, nem először vehet részt ugyanis fotó- vagy képzőművészeti tárlatmegnyitón. Ez a kezdeményezés, hogy Esztelneken művésztábor indul ― folytatta a sepsiszentgyörgyi szobrászművész ―, több, mint dicséretes, ugyan a térségben voltak már figyelemre méltó, közös kiállítások, de nagyon jó, hogy ez már testvérközségi szinten is megtörténhet, mert „borzasztó fontos az együttműködés, az együtt gondolkodás a hajszálgyökerekben is". A kulturális kapcsolatoknak erősödniük kell, s bár Esztelneknek nincs hivatásos képzőművésze, de a szomszédban, Kézdivásárhelyen él nyolc hivatásos művész, és ez valahogy kisugárzik erre a községre is... Kitartást kívánok az együttműködéshez ― összegezett Vargha Mihály ―, reméljük, több évtizedes hagyománya lesz ennek a kezdeményezésnek, mert bizony olykor előfordulhat, hogy nem nyílik ki a vonat ajtaja...

Az élet a művészlelkű embereket előbb-utóbb egymás mellé sodorja ― summázott a vendégek nevében Soós Tibor, ,,ez a kis bogarasság, ami bennünk megvan, olyanná tesz minket, mintha egy család lennénk". ,,Én azt kívánom Varga Attilának, aki most elültetett egy kis fát, egy csemetét, hogy ez nőjön nagy, magas tölgyfává, s legyen elegendő bora, hogy azt öntözni is lehessen" ― hangzott Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész megfontolásra méltó tábornyitó észrevétele.