Nincs tudományos kutatás terepmunka nélkül, de terepgyakorlatozni sem lehet elméleti előképzés hiányában.
Ennek a megállapításnak az igazáról személyesen győződhet meg immár tizenöt esztendeje a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem minden néprajz szakos hallgatója, aki nyaranta a zabolai néprajzi múzeumban és néhány esztendeje az ugyanitt megnyílt csángó múzeumban gyakorlatozik. Idén Páván végeznek gyűjtőmunkát, a viseletről, táplálkozási szokásokról, a szállításról, népi bútorzatról vallatják a helyieket, és készítenek feljegyzéseket, hogy majd dolgozatokba, tanulmányokba sűrítve kiadványban közkinccsé tegyék. Ez a gyakorlati tanulás tudományos része, de aki nem takarít egy múzeumban, nem varr meg egy elszakadt viseletet, nem ragaszt meg egy cserepet és nem készít leltárt egy gyűjtemény új, még be nem írt darabjairól, az nem kerül közvetlen kapcsolatba tanulmánya tárgyával. Ezen a héten ilyen sziszifuszinak tűnő, de hasznos munkát is végeznek a kolozsvári, szegedi, pécsi, budapesti néprajzosok Pozsony Ferenc egyetemi tanár vezetésével, egy-egy napot pedig székelyföldi és moldvai csángó körútnak szántak, hogy a helyszínen ismerkedjenek a még fellelhető népi értékekkel.
