A nyári közösségi rendezvények legvonzóbb színterei a természetben találhatók, ha ezeket még nem degradálták a csürheként viselkedő, ordítozó, bőgő, a végeérhetetlen manelezenét és -énekeket kornyikáló népek. Ilyen szemmel nézvést a Sepsikőrös feletti Vadas-tető ideális hely. Itt rendezik nyaranként felváltva a Baróti-hegység innenső és túlsó lábánál lévő öt unitárius egyházközség találkozóját.
Idén Kálnok volt a soros, a meghívók százait Finta Emese Erzsébet, Kálnokon gyakorló segédlelkész címezte. A találkozó egyházi súlypontú ugyan, fő momentuma a szabadtéri istentisztelet, amelyet az idén a kálnoki lelkésznő vezetett, de természetesen nem kizárólagos egyházi rendezvény, a résztvevők zömét az öt község unitáriusai alkotják.
Az Isten szabad egének boltozata alatt, ideális természeti környezetben, harapni valón friss levegőn tartott juliálison meglepően magas a más felekezetekhez tartozók, a reformátusok, római katolikusok száma. És ami lényeges: az ünnepséget nem tette tönkre a túlszervezés és túlrendezés, a községi, falusi egyházi vezetőkön kívül nem volt ott sem hatalmi, sem hatósági réteg, nem volt szükség rendtartó közegekre, és, érdekes, elmaradt a részeg kornyikálás is, a résztvevők sokasága a természettel kellemes harmóniában töltötte a napot.
