Csúcsra jár a Gyergyószentmiklós mellett zajló EMI-tábor, ami nem csak a résztvevők számában ― közel háromezerre gyarapodott a táborlakók száma ―, hanem a témák vonatkozásában is tetten érhető, ami hangsúlyozottan az önrendelkezés téma köré szerveződik.
A külső és belső önrendelkezés nemzetközi jogi kérdéseiről szólva Tóth Norbert nemzetközi jogász egyebek mellett kifejtette, hogy a román államnak csak haszna származna az autonómia megadásából. Valójában az ország integritását biztosítja ― fogalmazott, hozzátéve: azt viszont nekünk kell követelnünk. Kitért arra is, hogy ugyan nem lehetetlen, de igen nehéz anyaország nélkül autonómiaküzdelmet vívni. Jelen pillanatban viszont nincs magyar külpolitika, és csak szavakban támogatják az autonómia ügyét. Amíg ez a kurzus- és szemléletváltás nem következik be a magyar politikában, addig hirdetni kell az igényt minden lehetséges helyen ― összegezett az előadó.
A magyarság túl szerény, hiszen csak autonómiát kér, míg az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok és albánok államot hoztak, illetve hoznak létre, mégsem kapja meg még ezt sem ― vont párhuzamot Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász, aki szerint teljes önrendelkezés felé kell törekedni, akkor lehet nemzetközi kérdéssé tenni a Kárpát-medencei magyarság jogfosztottságát. A több mint háromórás vita során megfogalmazódott, hogy az RMDSZ építette a legnagyobb falat az erdélyi magyarság törekvései és a külföldi problémafelvetés közé. Több felszólaló történelmi bűnnek nevezte, hogy az érdekképviselet feladta az önrendelkezés útját, helyette az egész közéletet átszövő klientúrarendszert épített ki, ami a közösségi cselekvést is megbénítja. Eva Maria Barki szerint a népakarat felmutatásában kell gondolkodni, erre volt jó a belső népszavazás. Nemzetközi problémát kell csinálni az ügyből, az autonómia viszont belügy, csak két ország problémája képezheti nemzetközi tárgyalások tárgyát. A Kárpát-medencében mi vagyunk a nép, ezért kell az önrendelkezést követelnünk, autonómiát pedig majd mi adunk másoknak, elvégre van ebben tapasztalatunk ― fogalmazott Eva Maria Barki, aki beszámolt Gergely István csíksomlyói plébános újraválasztásáról is. Szerinte az autonómiatörekvések példája lehetne, ha majdminden erdélyi katolikus gyülekezetben ― a csíksomlyóihoz hasonlóan ― a hívek élnének a papválasztás jogával.
A vita előtt egyébként felolvasták Sven Knoll, a Dél-tiroli Szabadság Ifjúsági Mozgalom aktivistájának levelét, aki nem tudott részt venni a vitán. Ebben üdvözli a tábort, és teljes támogatásukról biztosítja az erdélyi magyarság ,,függetlenségre való törekvését", s párhuzamot von Erdély és Dél-Tirol helyzete között, azon meggyőződésének adva hangot, hogy miként országok elnyerhették népszavazással függetlenségüket, úgy ez népcsoportokra is vonatkozik. ,,Az önrendelkezéshez jogunk van, mindenkor gyakorolhatjuk, de legalább annyi bátorság kell, hogy követeljük is!" ― üzente Sven Knoll Dél-Tirolból.
,,Ne keresse a helyét, az Csíksomlyón van" ― fogadták a napokban áthelyezése kapcsán az érdeklődés középpontjába került Gergely István plébánost a tábor lakói. Az érseki áthelyezésnek továbbra is fejet hajtó plébános előadásában ― amelyet ő igehirdetésnek nevezett ― a próféták példáját hozta fel. Csak az lehet próféta, aki isteni üzenetet kap, és azt tovább is tudja adni. Gergely István a lelki és szellemi töltekezést vállaló szabad embert a zsellérrel állította szembe, aki vezető ugyan lehet, de így rabja lesz a hivatali félelmeknek. A magyarság helyzetéről a plébános így vélekedett: a nemzetnek csak egy esélye van, ha magába száll, megtér, és újjászületik úgy, hogy egységre törekszik. Mikor egy nép elveszíti küldetéstudatát, önmagát veszíti el, mi pedig jelenleg mások szolgálatában állunk, zsellérsorsba jutottunk ― mondta a plébános.