Ezért úgy vélte, a D-LP sokkal jobban járna, ha visszavonná az ifjúsági és sportminiszter támogatását, hiszen az ügy sokat árthat a pártnak is, riválisának, a párt jelenlegi államfőjelöltjének, Traian Băsescunak is, nem is beszélve a kormány amúgy is alaposan megtépázott tekintélyéről. Boc pártja viszont erre nem volt hajlandó, sőt, amellett kardoskodtak, hogy a közpénzek gátlástalan elköltésével vádolt miniszter tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottságot is fel kell oszlatni. A többi párt ezzel természetesen nem értett egyet. A parlamenti vizsgálóbizottság tehát folytatta munkáját, és a végleges jelentésben javasolta a bűnvádi eljárás beindítását. Ami már önmagában is mutatja, hogy a miniszternek már régen le kellett volna mondania. Hazugságokon is kapták, kijelentette például meghallgatásán, hogy az ifjúsági napokra a costineşti-i nagyszínpadért 75 000 eurót fizetett ki. Azonban kiderült: ez nem igaz, a pénzt a rendezvényeket támogató Pro TV fizette, s azt a televízió gazdasági igazgatója az elképedt parlamenti vizsgálóbizottság előtt számlákkal is igazolta. Továbbra sem lehet tudni, mit, miket, miért és mire fizetett a miniszter asszony, aki gátlástalanul beosztottjaira hárítja a felelősséget, noha a vizsgált számlák nagy részét, teljesen szokatlan módon, ő maga írta alá. Más hazugságokon is kapták Iacob-Ridzit, aki a fiatal politikusok elleni hajszáról vizionál. Önéletrajzában ― derítették ki az ügyre saskeselyűként lecsapó televíziók ― azt állítja, hogy mielőtt miniszter lett volna, egy cégnél öt évig főkönyvelőként dolgozott. Kiderült azonban, hogy a nevezett cég az ő főkönyvelősége utolsó évében alakult.

Feltehetjük a kikerülhetetlen kérdést: még mi kell ahhoz, hogy egy miniszter lemondjon? Másutt, jobb helyeken elég annyi, ha hazugságon kapják. Nálunk nem. Nálunk nevelője, a pártja foggal és körömmel védi a jó tanítványt. Az pedig egyre inkább elhomályosul, noha lényeges kérdés, hogy mire is költött hatszázezer eurót a minisztérium, hogy tényleg ebből a pénzből támogatta-e Ridzi barátnője, Elena Băsescu uniós kampányát. Az ügy másik tanulsága sem különösebben szívderítő, hiszen a korrupció elkenése napnál világosabban bizonyítja a politikai elitből már amúgy is kiábrándult választóknak, hogy Romániában egy miniszter, egy politikus, aki az államfő támogatását élvezi, bármit megtehet.