A kiadványnak ugyanis szimbolikus tartalma is van: mintegy rögzíti azt a célt, amelynek elérése Székelyföld jövőjének biztosítéka, és amely minden közösségi kezdeményezés vagy politikai cselekvés alapja, alfája és ómegája kellene hogy legyen. Márpedig ezt gyakran szem elől tévesztik vezető politikusaink, sőt, mi magunk is, amikor képtelenek vagyunk az együttműködésre, amikor a személyes vagy pártérdekek a közösségénél fontosabbnak bizonyulnak, amikor pillanatnyi előnyökért feladjuk hosszú távú terveinket.

A jelképes üzeneten túl az első székelyföldi terméknek kétségkívül gyakorlati haszna is van. A szélesebb réteg is megismerheti a politikusi beszédekben visszatérő motívumként emlegetett autonómia egyik megvalósítási módozatát, tisztázódnak a fogalmak, konkrét önrendelkezési modellt tanulmányozhat az érdeklődő, ami azért fontos, hogy ne hamis illúziók alapján cselekedjen. A statútum román és angol nyelvre történő lefordítása szintén az önrendelkezésért vívott harc eszköze lehet, ha megfelelő tájékoztató kampánnyal, valamint a román és a nemzetközi elittel szembeni nyitottsággal, állandó párbeszédre való készséggel társul.

Az első székelyföldi termék erdélyi magyar belpolitikai üzenete is világos: az autonómiaküzdelmet egyetlen politikai szervezet sem sajátíthatja ki magának, senkit nem lehet kizárni belőle, olyan közösségi ügyről van szó, amelynek a politikum, a civil szféra, az értelmiség, a lakosság egyaránt részese. A Székely Nemzeti Tanács számos kezdeményezése révén a székelyföldi identitás erősítését szolgálta, az önrendelkezés elkötelezett és következetes támogatójának bizonyult.

Megvalósításaikat kár lenne lesöpörni az asztalról, semmisnek minősíteni ― mint ahogyan az is kár lenne, ha küzdelmüket magányos partizáncsapatként az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nélkül folytatnák.