Több sebből vérzik az SZNT javaslata, mely a román elnökválasztás bojkottjára szólítja fel a székelyföldi magyarságot. Érvénytelen voksok tömegével tiltakoznának az ellen, hogy a román államhatalom nem hajlandó tudomást venni az autonómiatörekvésekről, elismerni ezek jogosságát.
Való igaz, az elnökválasztások majd mindegyikén a ,,kisebbik rossz" támogatásának lehetősége jutott az erdélyi, székelyföldi magyarságnak, s tény, hogy később még azok is csalódást okoztak, akik a kampány hevében esetleg reményt, bizalmat ébresztettek. Most, 2009-ben a két nagy esélyes, Traian Băsescu és Mircea Geoană már bizonyította, sok jóra nem számíthatunk elnöki regnálásuk alatt, mindketten tettek autonómiát, kollektív jogokat elutasító kijelentéseket, sőt, olykor nyílt, magyarellenes kirohanásaik is voltak. A magyarság helyzetének valós javulását egyikük megválasztása sem jelentheti. Ott azonban a harmadik, akár esélyesnek is tekinthető jelölt, a liberális Crin Antonescu, aki minden bizonnyal nem ígér, nem ígérhet autonómiát, de talán reményt jelenthet a nyitásra, arra, hogy lassan változhat a helyzet, persze, ha mi is teszünk érte. A magyar bojkott egyértelműen Băsescu vagy Geoană malmára hajtja a vizet. A 7—8 százaléknyi érvénytelen szavazat teljes mértékben a románság kezébe helyezi a döntést, a magyarságot mentesíti a beleszólás felelősségétől, de annak lehetőségétől is.
Az amúgy azonosíthatatlan érvénytelen szavazatok sokasága nem valószínű, hogy megrendíti a román és a külföldi közvéleményt, sokkal inkább készteti majd cinikus kárörömre, hisz a modern demokráciák sajátossága: aki nem él választási jogával, annak a későbbiekben megkérdőjelezhető tiltakozási joga is. A legfurcsább azonban mégis az érvénytelen voksokat jelentő ,,anulat" A betűjének autonómia-jelképpé emelése. Veszélyes asszociáció, tálcán kínáljuk, hogy a székelyföldi autonómia ellenzői „autonomie = anulat"-ként értelmezzék.
Az államelnök-jelölést figyelemelterelő pótcselekvésként használja a romániai magyar politikum. Az RMDSZ heves belső viták után döntött saját jelöltállításról, érveik eddig nem győztek meg ennek valós szükségességéről. Az MPP kivár, a mellé kíván állni, aki garanciákat mutat fel a magyarság számára. Az SZNT egyedi bojkottötlete sokkal inkább tűnik feltűnősködésnek, mint átgondolt lépésnek. Álviták zajlanak álkérdésekről valós és előremutató cselekvés helyett.
