S mivel ezekre az elzárásokra az utóbbi esztendőkben többször is általában télen, a csúcsfogyasztás időszakában került sor, az orosz gázpolitika joggal aggasztotta a gáz nélkül maradó, többnyire kelet-közép-európai államokat. A romantikus nevű Nabucco — ha megvalósul — részben megszüntetheti az egyoldalú orosz függőséget. Ha nem is tudja önmagában biztosítani azoknak az európai államoknak a teljes fogyasztását, amelyek az oroszok szállítókra szorulnak, hozzájárulhat a mozgásszabadsághoz, az egyoldalú függőség felszámolásához. Ez különösen azért is fontos, mert — ide az ukrán adósságok s oda a sehova nem vezető orosz—ukrán árviták — az elmúlt években az is teljesen világossá vált már, hogy Putyin Oroszországa ,,fegyverként" használja a gázt, s mivel Európa rászorul az orosz gázra, a különféle stiklik és zsarolások ellen sem tud védekezni, az unió államainak egy része a legteljesebb mértékben ki van szolgáltatva az orosz szeszélyeknek, Oroszországnak, amely külpolitikai céljai elérése érdekében zsarolásként is gátlástalanul felhasználja viszonylag nagy üzemanyag-tartalékait. Az állandó uniós vádaskodások miatt maga Oroszország is tervez egy olyan vezetéket — az ugyancsak romantikus nevű Kék áramlatot —, amely nem Ukrajnán keresztül haladna, s így a Gazprom éceszgéberei szerint zökkenőmentesen biztosítaná Európa gázellátását. Nem véletlen, hogy a Kék áramlat terve akkor merült fel, amikor egyre több szó esett a Nabuccóról, mely közép-ázsiai forrásokból importálná a gázt, s így kihagyná a játékból a nagy orosz szállítókat. Már csak ezért is támadja és negligálja Oroszország a Nabucco tervét, drágának és megvalósíthatatlannak tartva azt. Eddig úgy is tűnt, csak szép álom marad, a napokban viszont Ankarában az érdekelt országok aláírták a szerződést, és a körülbelül nyolcmillió euróba kerülő Nabucco-vezeték a tervek és elképzelések szakaszából átlépett a megvalósítás stádiumába. A tervek szerint 2014-re készülne teljesen el, megszüntetve egyszer s mindenkorra az orosz gázszállítók egyeduralmát az európai piacokon.