A közelmúltban búcsúztunk egykori munkatársunktól a szemerjai új temetőben. Bár Szentkeresztbányáról jött többedmagával egy új szakmát meghonosítani, közel negyven esztendeje, K. A. Erdővidéki, Nagybacon szülötte volt.
Azért is jött első hívásra annak idején az egykori Localprod öntödéjébe, hogy közelebb kerülhessen szülőfalujához. Bár Váradon tanulta a vasöntészetet, a vlahicai vasüzemben sajátította el magasabb szinten a szakma fortélyait, s a hetvenes évek elején izmosodó helyipari vállalatnál csoportvezetői, mesteri beosztásban tanította erre a nehéz, de jól fizetett mesterségre a kezdőket, a fiatalokat. Szerény és példaadó nyugdíjaséveiben is köztiszteletnek, megbecsülésnek örvendett családi, ismeretségi körökben. Ezek tudatában is meglepődve hallom a gyászoló gyülekezet suttogását, hogy a szertartás idején külön csoportosuló idősebb férfiak K. A. szülőfalujának küldöttei, képviselői. Valóban az egykori osztály- és iskolatársak, játszópajtásai jöttek végtisztességtevésre. A sír melletti gyászszertartás befejeztével a tiszteletes int a melléje lépő atyafinak, hogy kezdheti a búcsúztatást. A rövid beszéd végén a szülőfalu tarisznyában hozott anyaföldjét szórja az elhunyt koporsójára, miközben szavalja (szerinte) Petőfi közismerten szép versét: ,,Szülőföldem szép határa! / Meglátlak-e valaha?...
A temetőből hazafelé tartva karon fog egyik közös munkatársunk, ekképpen vélekedve: szépen beszélt szabadon a szülőfalu küldötte, csak egyben tévedett: a verset, melyből idézett, nem Petőfi, hanem tudtom szerint Kisfaludy Károly írta... Beszélgetésünket az elhunyt munkatársról a kisvendéglőben folytattuk, felemlegettük az ötvenes évek magyar tanonciskoláit, az ott tanító pedagógusokat... már nem élő tanárainkat, akik a diktatúra kezdetén kiiktatott humán tantárgyakat, főleg az irodalmat próbálták velünk megismertetni, megszerettetni. Amúgy játékosan, ,,huncutul", hogy észre se vegyük (és vegyék), mit keresnek a magyar történelem és irodalom témái a technológia- és nyersanyag-ismereti órákon.
Valóban, kedves Bedő Gábor, jól tudtad, jól emlékeztél arra, amit a berecki általános iskolában megtanultál magyarórán: Kisfaludy Károly 1828—29-ben írt mintegy 32, úgynevezett népdala közül az irodalomtörténet a Sárga levélt és a Szülőföldem szép határát tartja számon. Utóbbit Siklós Albert meg is zenésítette. És áldassék egykori tanítód neve, aki az ötvenes évek elején megszerettette veled, veletek ékes-édes anyanyelvünket, annak szép és gazdag, szellemünket, lelkünket mindenkor tápláló irodalmát!
