BARTHI FERENC, Zabola. Egyre többet lehet hallani a székelyföldi román gyarmatosításról. Nagyon jól tudom, mi történik, hisz őshonos vagyok itt. Ha az ötvenes években megfordultam Kézdivásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön, nagyon ritkán hallottam román beszédet a zöldségpiacokon kívül (akkor is a hegyen túliak látták el térségünket friss terméssel), a hatvanas években viszont, miután a mindentudó suszter-diktátor átvette a hatalmat, folytatódott a Trianon utáni erőltetett románosítás, előbb az erőltetett iparosítással, ’89 után pedig sunyi módon, pénzzel táplálva.
Suttogunk, beszélünk minderről, de az ennél szomorúbb igazságot senki nem mondja ki: a legveszélyesebb gyarmatosítók maguk a pecsovics székelyek, akik eladják bennvalóikat, szántóikat és erdeiket a román és cigány testvéreknek. A bőrömön is éreztem ezt a székely emberséget: az eladó a magyar szomszédról a bőrt le akarta húzni, de a románnak vagy a cigánynak odaadta az eredeti ár 50—70 százalékáért az ingatlanját. Állításomat be is bizonyítom, ha szükséges, ami pedig a pecsovics székelyt illeti, akinek inge, vegye csak magára! Hiszen próbáljon csak valaki valahová betelepedni, ha nem adnak lehetőséget, területet neki! Sok kérdést lehetne feltenni sok magyar vezetőnknek számos olyan létesítményről, amely elősegítette a román gyarmatosítást magukat székelyeknek nevezők részéről!
NAGY JÚLIA, Sepsiszentgyörgy. Június 26-án, pénteken az utászok feltúrták-marták a Gyöngyvirág utcát, és egész hét végén úgy hagyták, leírhatatlan bosszúságot okozva a környéken lakóknak. Három lyukért háromszor jöttek ki (látszik, nem a zsebükből fizetik az üzemanyagot), egy kicsit dolgoztak nagy zajjal, sokat lötyögtek, aztán eltűntek, nyomukban több gödör, por és mocsok maradt. Aztán hat nap múlva, július 2-án újra megjelentek, és végre betömték a felmart sávokat. A XXI. században gyorsabb és hatékonyabb munkát várunk el.
RÚZSA ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Múlt pénteken, július 10-én 23.30 óra tájban reánk jöttek vagy hatan, betörték az ablakot, hogy öljenek meg, a lovamat is el akarták vinni. Kihívtam a szentgyörgyi rendőröket, és köszönöm nekik, hogy megmentették az életünket.
BALÁZS FERENC, Sepsiszentgyörgy. Június 14-én a Sugás Áruház előtt parkoltam, és amikor ki akartam állni — a Mikó utcából kijövő forgalmat figyelve — az állomás felől tolatva, visszafelé az egyirányú utcában — nagy sebességgel belém jött egy autó. A Bem József utcából jött ki, de amikor kérdeztem, mit keres a tilosban, még neki állt feljebb. Akartam hívni a 112-es számot, de intett, és már beszélt is valakivel tőlem eltávolodva, majd visszatért, és azt mondta, mindjárt jön a rendőr. Két perc múlva ott is volt egy autóval, próbáltam elmagyarázni, hogy a Bem utcából felfelé nem lehet kitérni, de meg sem hallgatott, azt mondta, menjünk a rendőrségre, hogy állapítsuk meg, ki a hibás. De ott sem engedett beszélni, hanem kijelentette: én vagyok a hibás, írjam alá a jegyzőkönyvet. Megkérdeztem, mennyit kell fizetni, mire az Ursu nevű rendőr azt mondta, semmiség, 120 lej 48 órán belül vagy 300 lej később. Hazamenve szemüveggel elolvastam a papírokat, még meg is büntettek négy ponttal. Mivel a baleset pillanatában a másik oldalamon is állt valaki, akiről azt gondoltam, hogy a parkolóhelyemre vár, és ennek a kocsiján is láttam az eladó feliratot, és a hátsó ütközője, pléhezete, festése megsérült, úgy vélem, az autókupec banda szándékosan ütötte meg az autómat. Most már csak az a kérdés, hogy a kihívott rendőr büntetési tervet akart-e teljesíteni, vagy azért lettem én a hibás, mert Ferinek hívnak, és nem Gheorghénak. Mindezt a rendőrparancsnokságon is elmondtam, és az volt a véleményük, hogy semmi esetre sem én tehetek a koccanásról, nem kellett volna kifizetnem a bírságot. Ezért tartjuk mi ilyen jól a rendőröket!
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, van-e még olyan ország a világon, ahol a nyugdíjakat megadózzák! Ezzel is bizonyítja az állam, hogy — bármilyen hihetetlen — léteznek több tízezer lejes nyugdíjak is (pl. a katonáknak, békeidőben!), a kincstár pedig üresen tátong. Az ezerlejes adózási küszöb azonban enyhén szólva is felháborító, sőt, égbekiáltó, mert a kommunizmusban rabszolga gyanánt dolgoztatták az embert, még vasárnap-ünnepnap is. Azok, akik ezt a törvényt összeeszkábálták, könnyű kézzel szavaztak rá, mert nekik jut is, marad is.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Sepsimagyarós Háromszék legkisebb települései közé tartozik — lélekszáma 130 körüli —, és eldugott helyen is fekszik, de azért itt is születtek nevezetes emberek, akikre nem csak a falu vagy Uzon község lehet büszke. Most Erdei János újságírót említeném, aki a múlt század viharos éveiben kitelepedett Amerikába, és ott is tevékenyen részt vett a különböző magyar egyesületek munkájában, rendszeresen tudósított a marosvásárhelyi rádiónak is.
