Ingyencirkusz, most, amikor a román sportmozgalom mélyröptében tart, hiszen eltelt fél év, és világversenyen (világ- és Európa-bajnokságon) nem nyert egyetlen bajnoki címet sem, pedig volt fedett pályás atlétikai, torna, birkózó, súlyemelő, cselgáncs, kajak-kenu Európa-bajnokság, volt asztalitenisz, férfi kézilabda, mezeifutó, teke — csupa olyan sportágak, melyekben igenis főszerepet játszottak a romániai sportolók — világbajnokság, melyek olyan romániai sportolókat juttatnak eszünkbe, mint Szabó Gabriella, Silay Ilona, Pârvulescu, Berceanu, Balló Feri, Simon Laci, Nicu Vlad, Socaci, Alina Dumitru, Vernescu, Patzaichin, Angelica Adelstein-Rozeanu, Zeller Ella, Maria Alexandru, Gatu, Gruia, Birtalan, Kicsid, Nagy Irén... Na de a gyengébben csillogó érmekből is alig került egy-kettő a román sport asztalára. Ez persze nem zavarja, nem idegesíti a politikusokat, akik elképesztő mellébeszéléssel taszítják a politika mindent megemésztő máglyájára a román sportot, mely hosszú évtizedeken át világhírnévnek örvendett. Az, amit elművelnek a sportminiszteri tisztséggel — elijesztik az utóbbi négy évtized egyetlen sporthoz értő, miniszteri székbe illő államtitkárát, Octavian Belut, s kinevezik a sporttal köszönőviszonyban sem lévő Ridzit, majd legújabban Sorina Plăcintát —, az kéz röhej. A két miniszter asszony aligha tudja, hogy milyen vonatra ültették fel őket, de a jelek szerint a mozdonyvezetői szerepkörben leledző kormány- és államfő sem tudja, nem érzékeli, hogy milyen rossz vágányra tolták, s milyen irányba halad sportéletünk szerelvénye, mert ha tudnák, érzékelnék a valóságot, akkor ezt az ingyencirkuszt nem rendezték volna meg.

Na de már mindegy. Eső után felesleges a köpönyeg.

Az újdonsült miniszter asszonynak nem mondom, hogy Isten hozta a miniszteri székbe, mert őt oda tették. Abban viszont reménykedem, hogy sikeres vállalkozói (annak mutatták be) — négycsillagos szálloda, konfekciógyár, klinika... — adujait a sportvezetésben is érvényesíteni tudja.

(nagymohai)