Törődj magaddal! — Egyre többször találom magam szembe ezzel a tömör, de sokatmondó felszólítással, különösen reklámszövegekben. Persze úgy értik, hogy törődj a külsőddel, hiszen megérdemled, hogy szép légy.
Ez rendben is lenne, ha néha legalább az is elhangzana, hogy törődj a belsőddel, s törődj a melletted élővel. Valahogy úgy kezdett alakulni a helyzet, mint amikor minden második reklám a cigarettázás örömeiről szólt, hogy aztán amikor majdmindenik tinédzser már fújta a füstöt, kiderüljön a reklámokból, feliratokból is, hogy káros az egészségre.
Gyakran meglep minket, hogy eltűntek az összetartó kisközösségek, mindenki csak a maga érdekét követi, önző lett. Tulajdonképpen nem tett egyebet, csak követte az idők szavát, azaz csak magával törődött. Persze, nagyobb sikereket tudhat magáénak, ha kitúrja a mellette levőt, ha mindent magának harácsol, nem kell osztoznia senkivel. Minden energiáját saját személyére fordíthatja, csak a szűk családjával osztja meg, amije van, de az is lehetőleg csak anyagi vonatkozású. Idejéből már nem szentel sokat a családtagokra sem, hiszen akkor nem marad annyi a saját kényelmére, pihenésére, alakformálására.
Persze, ennek a modern emberfajtának is szüksége van néha társaságra, de ilyenkor ,,beszerzi" ezt a szolgáltatást is. Elmegy a klubjába, a saját kasztjához, ahol engedhet az ösztöneiben még fellelhető önzetlenségnek is, hiszen egyenrangúak közt van.
Tulajdonképpen mindenkinek szüksége van közönségre, hiszen ellenkező esetben nincs, aki megcsodálja az újabb szuperautót, a keményen megfizetett síleckék eredményét, a legújabb külföldi útról készült videofelvételt. Ebben a társas életben mindenki csodálja a másikat, hogy cserébe ő is beseperhesse a hasonló elismerést. Itt mindenki magával törődik, így nem csoda, ha hamar kiküszöbölődik az, aki nem idevaló.
Ez a fajta szemléletmód egyre nagyobb teret hódít, csak a vagyoni kategóriák nem egyformák, a szabályok hasonlóak. A kölcsönös csodálat megerősíti az önbizalmat, de persze a versengési vágyat is. Így egyre több a kötelék és egyre több a visszaigazolás a csoporton belül, hogy jó úton haladnak. A sikeresség és önzés fogalma egybemosódik, és már csak a sikeres él tovább a köztudatban. A baj csak akkor kezdődik, ha vagyonvesztés, egészségkárosodás, a befolyásos kapcsolattartó kegyvesztése miatt megváltozik az alaphelyzet. Ilyenkor már fáj a részvéthiány, a mások önzése, időszerűnek tűnik a szemléletváltás.
