Nem szocialista munkaverseny ez, mint régebben egy piros versenyzászlóért a diktatúra idején — napjainkban inkább vértelen harc folyik a potenciális vásárló, kuncsaft, ügyfél kegyeinek meg- és elnyeréséért. Pontosabban annak pénzéért. A profitért, a minél nagyobb tiszta jövedelemért! Mindenfajta üzletnek, üzletláncnak elsődleges célja a vásárlók odacsalogatása, -szoktatása, s e célból nem fukarkodnak a reklámra fordított pénzzel sem, a postaládákba kihordott színes reklámfüzetek költségeivel. A valóság pedig?

Egy ismerősöm ajánlotta nemrég a ,,repdeső" témát, amiért le sem kell hajolni: a fennállásának hatodik évébe lépő Tridentben verébsereg népes táborának csicsergése közepette vásárolt. És hogyha nem voltam ott, el sem tudom képzelni, mit művelnek Istennek talán legszemtelenebb madarai, dehogy buták a szárnyasok közt lenézett apróságok... Erről másnap magam is meggyőződtem, mikor szemügyre vettem a terepet. A leghangosabb verébkakofónia irányába indulva kezdtem a nem hivatalos népszámlálást, feltartott fejjel, a vizes- és söröspalackok hatalmas polcai között. Az élelmiszeres részlegek felé tartva összevissza röpködésükben semmi rendszer nem volt. Ügyelnem kellett nagyon, főként a marhahúsos, szalámis és a kenyeres övezetek közt, leskelődve szemtelen agresszivitásukra. Ezen, a szarkáktól ellesett tulajdonságukat a zöldséges és gyümölcsös asztalokon tárolt ládáknál tanulmányozhattam egész közelről. Nem tudtam, hogy a zöldhagymát is szeretik. De legtöbben a friss káposztát támadták. Egy közepes fejről többször is elzavartam a legpimaszabbat — nemcsak csipegette, evés közben le is pöttyentette. Sapkám segítségével sem sikerült befognom, mert a fejem felett átrepülve egy körtés dobozon landolt, amelyben a legpuhábbat már félig elcsipegették. Az almát, egyéb déligyümölcsöt tároló dobozokban nem fedeztem fel formaalakító szobrászmunkájuk darabjait, de nemcsak a szépen lefestett technikai csövezet tűnt vastagabbnak alulról a rárakódott guanótól, hanem a gabonás zsákok is tarkálltak a verébtrágyától. Ennek alapján saccoltam a rajt 150—200 főre, s mert az eléggé nem burkolt vagy csak letakart élelmiszerekhez is hozzájutnak, elhatároztam, hogy ezen ingyenélő, potyás verebekkel nem cseresznyézek egy tálból, előlük friss zöldséget, gyümölcsöt el nem hozok. Megkezdték, egyék is meg! Félórai nézelődés után egy csokival távoztam — megérte, hogy repdeső ,,árukapcsolásnak" lehettem szem- és fültanúja. Amelyet követhetnek a fogyasztóvédelmi hivatal éber munkatársai is...