Romániában, Ion Iliescu exelnök emlékezetes megfogalmazása szerint az ,,eredeti demokrácia" országában évtizedek óta, néha erőteljes uniós nyomásra folyik a korrupció elleni ádáz küzdelem.
Nem mondhatni, hogy nem történt nagy leleplezés is az évek során, különösen a Korrupcióellenes Ügyészség megalakulása után, de ez általában a nagy ,,halak" esetében elakadt, ha pedig nem akadt el, mert már a pártfogók sem tudták kihúzni pártfogoltjaikat a gyanús ügyeik rájuk tekeredő hálóiból, akkor a vádlottak külföldre szöktek! Szép és derűs listát lehetne azokról a személyekről is összeállítani, akik a felelőségre vonás elől elmenekültek, de most csupán két tényre szeretnénk felhívni az érdeklődő olvasó figyelmét.
Az eredeti demokrácia egyik sajátos vonása, hogy a változások és az első szabad választások után eltelt két évtizedben sem született meg egy modern, az európai jogállamok színvonalán álló összeférhetetlenségi törvény. Ennek egyenes következményeként pedig megfigyelhető, különösen az utóbbi években, az üzletemberek politika felé fordulása. Nyilván, először anyagilag támogatják az éppen hatalmon lévő pártot, de be is lépnek — amint ezt már Sorina Luminiţa Plăcintă üzletasszony esetében jeleztük, aki miután belépett a Demokrata-Liberális Pártba, tavaly októberben és novemberben 21 000, illetve 50 000 lejjel szponzorálta pártját —, és fáradozásaik jutalmául általában magas tisztségeket is felkínálnak nekik. Így lett Plăcintă, a párt szponzora alig egyéves párttagság után ifjúsági és sportminiszter, szaporítva a Boc-kormány milliomos minisztereinek számát. Nem ő az egyetlen, de példája, gondoljuk, világító erejű.
Miért is érdeklődnek mostanság olyan hevesen üzletemberek a kormánypártok iránt? (Amikor a szociáldemokrata párt volt hatalmon, a folyamat már megkezdődött, most viszont felgyorsult, s megfigyelhető, hogy a Băsescu államfő baráti köréhez tartozó üzletemberek feltűnő hirtelenséggel lépnek be az elnök ,,volt" pártjába!…) A kérdés természetesen szónoki, mivel ha funkcióba kerülnek, jobban és eredményesebben működtethetik kapcsolati tőkéjüket, ami Romániában a korrupció alapja. Kíváncsiak lennénk arra, hogy ha meghoznának egy normális összeférhetetlenségi törvényt, az igyekvő, lelkes és agilis politikus üzletemberek közül hányan maradnának a politikában? Úgy gondoljuk, még a Dâmboviţát is nehezen lehetne elrekeszteni velük (Ha valaki tájékozatlan Bukarest topográfiai viszonyaiban, gondoljon a Debren patakára. A nagyságrendek a két város különbözőségeiből következnek… A többi stimmel.)
