Nem akarom tovább keseríteni testnevelőink életét, csupán annyival egészítem ki a fenti véleményt, hogy jelenlegi hozzáállásuk, véleménynyilvánításuk tökéletesen fedi a városi sportrendezvényeken való részvételüket.

Na de van még idő, és biztosítunk helyet is, hogy elmondhassák építő javaslataikat, mert kétségtelenül van nekik, hiszen végül is szakmájukról van szó. (á)

Nem is rossz ötlet

Városi Sportklub! Nem is rossz ötlet. Isten bizony... Az MSC helyébe? De ne számolják azt teljesen fel. Egy olyan szakosztályt, mint a kézilabda, mely most már teljesen a hazai játékosokra alapoz, azt feltétlenül meg kell hagyni. A fantom szakosztályait viszont nincs, amiért papíron tartani. Olyan atlétái vannak, akik már évek óta egy helyben topognak, ezek csak viszik a pénzt, foglalják a helyet a sportszállóban, s hajnalig dorbézolnak, eredmény pedig semmi. Olyan időket futnak, mint negyven évvel ezelőtt a kézdivásárhelyi Kalith Attila tanítványai. Tényleg, hol vannak a Darvas Lacik, az Ambrus Erzsikék, a Szakács Juditok, a Szígyártó Zsomborok...? És hol vannak a szentgyörgyi tehetségek? Csak azt ne mondják, hogy nem látják.

Jól van, hozzák csak létre azt a Városi Sportklubot. Mert az kell!

De könyörgök, nézzék meg, kinek, kiknek az irányítására bízzák. Politikus egy se legyen közöttük! Mert bennük bízni nem lehet. Annyi, de annyi testnevelő tanár van, szakember, ha ez a kifejezés jobban tetszik, közülük lehet verbuválni egy jó edzői gárdát, de a klubélet irányítását bízzák egy menedzserre, vagy kettőre, tudom is én... És még valami, ki kell kérni a nagy öregek tanácsát. Itt él Szentgyörgyön például Derzsi Ede, a Brassói Dinamo vezérkarában is benne volt, külföldön is játszott, edzősködött, látott, tanult, biztosan szívesen segít, ha kérik. Aztán itt van a szomszéd Brassóban a másik háromszéki, Kicsid Gábor, a Brassói ASA-t vezette sok ideig... Most egy új klubról van szó (nem egy összekuszált szakosztályról, mert onnan tudom, hogy elmenekült, találkoztam is vele menekülés közben), mely új alapokról indul, annyi, de annyi hasznos tanácsot tudna adni. És amennyire ismerem, szereti is a várost. Volt az IMP kézilabdacsapatának az edzője is. Ráadásul háromszéki, imecsfalvi...

Tényleg, milyen sportágakkal akarják beindítani ezt a Városi Sportklubot? Nagyon kérem, olyan sportágak kerüljenek előtérbe, amelyek szorosan kötődnek a városhoz, vagyis sportjátékok — kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, asztalitenisz, röplabda — legyenek, melyek két hetente fellépnek a város sportszerető emberei előtt augusztustól decemberig, márciustól júliusig. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kellenek az egyéni sportok — az atlétika, az úszás, a birkózás, a karate, a cselgáncs... —, persze, hogy kellenek, hiszen annyi, de annyi tehetséges gyerek él a városban, környékén, de fel kell fedezni őket, lehetőséget kell biztosítani, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, ez kell legyen a klub egyik szerepe, hivatása, feladata. Egyik...

Maradt még egy kérdés: hol? Hol legyen a sportbázisa? A városi stadion kapuja felett azt írja: Clubul Sportiv Municipal (!!!). Sánta Károly igazgató elfelejtette, hogy anyanyelve a magyar, s a város hetven százaléka magyar ajkú. A jó érzés arra kötelezi, hogy írja ki magyarul is a stadion nevét. E rövid kitérő után hadd javasoljam, hogy legyen az új Városi Sportklubnak is egy ,,saját stadionja", a Kisstadion például. Még meg lehet azt menteni, sőt, ki is lehet bővíteni, székházzal, irodahelyiségekkel, szállodával is, csak akarni kell. A labdarágást kivéve minden sportjáték szükségét megoldaná. A focinak pedig találjanak ki valami okosat.

Sárkány Árpád

Üljenek le, s egyeztessenek

Én személy szerint csak üdvözölni tudom egy új sportklub létrehozását, hiszen a régi tevékenységével elégedetlen vagyok. Az én véleményem is az, hogy érdemtelenül viseli a ,,municípiumi" jelzőt. Ennek ellenére azt mondom, azt vallom, hogy az új klub ötletgazdái és a régi klub vezetői — igazgatója, könyvelője, hiszen ő van tisztában a pénzügyi mozgásokkal, a klub gazdasági helyzetével — üljenek le egy közös asztalhoz, s egyeztessenek. Hozzák közös nevezőre a jelenlegi állapotokat és a kitűzött célt. Fontos ez, hiszen könnyen megtörténhet, hogy folytatódik a több mint egy évtizede húzódó kellemetlen állapot, melyet úgy szoktunk jellemezni, hogy a ,,két bába között haldoklik a gyermek".

Szerény véleményem, hogy ha csinálunk valamit, azt csináljuk jól. Én — hogy rátérjek végre a klub összetételére — megtartanám az atlétikát, a birkózást (de nem olimpiai központszerű működéssel, hanem a helyi tehetségekre eső odafigyeléssel), a kézilabdát — a leánycsapat mellett beindítanék egy fiú csapatot is —, csatolnám a kosárlabdát, létrehoznék egy futball szakosztályt, hogy legyen értelme, közhaszna a sportiskola futballszakosztálya működtetésének, Préda Csaba irányításával beindítanám a karatét is. Gondolom, induláshoz ennyi sportág, ennyi szakosztály elegendő lenne. Aztán, ha menetközben kinövi magát a Városi Sportklub, akkor nyugodtan lehet bővíteni, növelni szakosztályainak számát.

Katona Levente

Várjuk az ötletgazda terveinek ismertetését

Az szép dolog, hogy a Háromszék véleménykutatást végez. El is mondjuk azt, ami fáj, amire vágyunk. Viszont jó volna, nagyon jó, ha az új klub ötletgazdája (gazdái) is bekapcsolódnának ebbe a véleményütköztetésbe, s ismertetnék elképzeléseiket. Hadd legyen, miről vitatkozni, beszélni. Meggyőződé­sem, a sportklub hasznára válna.

Nem lehet egy klub megalakítása ,,államtitok", hiszen nem alvilági szervezkedést takar, egyszerűen egy közérdek — a sport szolgálatát végzi el. Az én, az önök, azaz mindannyiunk sportolási igényét hivatott kielégíteni az új Városi Sportklub.

Szívesen nézném már a klub színeit — csak ne legyen piros-fehér, mint a régi klubé —, jelvényét, hallgatnám indulóját, hogy ne mondjam, himnuszát, mert a himnuszt hagyjuk meg a nemzetnek, az országnak, a nagy világrendezvénynek, ez esetben az olimpiának. Az ég szerelmére, lépjenek már, hadd lássuk, tényleg akarnak valamit tenni a sport érdekében. Valami nemeset, valami nagyot, szépet, időtállót.

Súlyok Simon

Nem lehetne...?

Követem rendszeresen a megyei sajtót, magyart, románt egyaránt, hallgatom a rádiót, tehát jórészt tájékozott vagyok arról, ami a megye sportéletében történik, különösképpen a Háromszéknek köszönhetően. Jót, rosszat megtudok a médiából. A jó mintha fogytán volna, a rossz viszont növekedőben. Osztom a sajtó véleményét, mely szerint gyenge, tehetetlen, lusta a sportvezetés.

Bírálja is a Háromszék éppen eleget. S itt tenném fel a kérdést a többi médiaterméknek: Munkatársaik nem nyitott szemmel járnak, kelnek a városban, a megyében? Hogy nem veszik észre, hogy azok ott, a Bánki Donát utcában a semmittevésért kapják a fizetést?

Hétről hétre látva, tapasztalva ezt a fenti semmittevést, rögtön fel is teszem az újabb kérdést: Nem lehetne egy városi sporthivatalt működtetni, amelyik kezébe vegye a sportmozgalom szervezését, vezetését, irányítását? Annyi testnevelő tanára van a városnak, nem hiszen, hogy nem tudnának jól és eredményesen működtetni egy ilyen sporthivatalt? Felráznák egy kicsit a várost, s akkor azok az intézmények, cégek, amelyeknek alkalmazottjai szeretik a sportot, hátha életre hívnának egy-egy egyesületet. Mert sok az eltűnt sportegyesület, s helyük ma is üresen tátong. Kellenének ezek az egyesületek, amelyek amatőr szinten biztosítsák a sportolást, hiszen mindenki nem született minőségi sportra.

Lengyel Barnabás

Nem kár érte?

Már látom előre, itt két sportklub — a régi és az új — fog civakodni, nem sportszerűen versengeni egymással. Mindenekelőtt a stadion miatt kapnak hajba. Azon stadion miatt, melynek építésénél édesapám mint textilgyári alkalmazott igen keményen közmunkázott. Ezt a stadiont a Textilgyár s a város építette!... Erről csak ennyit, nem boncolgatom tovább. Tény, hogy van még üzemeltethető állapotban két stadionja a városnak — ez a Clubul Sportiv Municipal feliratú (s itt hadd jegyezzem meg: milyen Sánta ez a Sánta, hogy fittyet hány anyanyelvére?) és az ott kint, a gyártelepen, az Elektró-stadion —, és nincs egyetlen valamire való focicsapata. Van egy atlétikai pályája, azt mondják korszerű, s én még nem láttam itt a városi stadionban egyetlen rangos atlétikai versenyt sem, pedig nemigen szoktam kihagyni egyetlen sportrendezvényt sem.

Nem repdesek a boldogságtól, amikor arra gondolok, hogy milyen szép reményekkel töltött el a Lőrincz József építtette Elektró-stadion, s ma hol tart. Marha gazdagok vagyunk! Hagyjuk hogy az idő vasfoga ezt a sportlétesítményt is feleméssze! Nem kár érte?... Arra gondolni sem merek, hogy eladják valami jöttmentnek, s az, mondjuk disznóhizlaldát csinál belőle... Gondolt-e arra vajon a város vezetése, amelyik új sportklubot akar létrehozni, hogy jó volna ezt a stadiont megmenteni a sportklub számára? Gondolják át, próbálják meg, ne hagyják elveszni azt, ami jó.

Maksai Jenő