Egyrészt tudják, hogy a nyugdíjszámítási folyamat bonyolult, több tényezőn múlik, hogy egyénenként milyen mértékben visz majd több pénzt a postás, másrészt nem a hangzatos szavak emberei, hanem munkába süllyesztett közhivatalnokok, akik még nem látják a jövő évi társadalombiztosítási költségvetést sem. A jövőt illetően pedig csak arról beszélnek, hogy a mezőgazdasági nyugdíjak megkétszereződéséről szóló hír egyszerűen nem igaz, emelkedés persze várható, de annak mértéke majd szeptember folyamán derül ki.

Valójában a közel félszázezres háromszéki nyugdíjas-társadalom legelesettebb rétegének tekinthető az egykori téeszekben munkálkodó, többnyire falun élő emberek népes csoportja, hiszen hat és fél ezernél többen vannak, akiknek kizárólagosan a mezőgazdasági nyugdíjból kell megélniük, abból, amit már 2004-ben egyszer valóban megdupláztak, de így is siralmasan alacsony maradt, hiszen megyei átlagértéke mindössze 133 lej. Nem mintha az állami nyugdíjasok látványosan jobban élhetnének, hiszen az átlagjuttatás csupán 360 lej, a jelenlegi nyugdíjpont értékénél (ez 396,2 lej) is kevesebb. S hogy mennyire szegény Háromszék, mutatja az a szigorú költségvetési tény is, hogy a megyei társadalombiztosítási kassza havi átlagos hiánya 4—5 millió lej (régi értékben ez 40—50 milliárdnak felel meg), azaz csak az itteni befizetések nem elegendőek a megyehatáron belüli nyugdíjak kifizetéséhez.

Egy szó, mint száz, a nyugdíjemelésekről, újraszámításokról szóló fejezetek valóban módosítottak, módosítanak a havi juttatásokon, de ezek többnyire kis nagyságrendű, általában néhány tíz lejes emelést jelentenek. Ami életszínvonalbeli változáshoz távolról sem elég, legfennebb politikai nyilatkozatok pufogtatásához. Az idősek pedig elégedetlenek, joggal, hiszen harminc-negyven év munka után nyomorogniuk, kuporgatniuk kell. Nem is az a baj tehát, hogy nem értik a nyugdíjszámítás aritmetikáját, hanem hogy ez a művelet számukra sosem fog elegendő pénzt hozni.