Minden eresztékében recseg-ropog a kormánykoalíció s vele együtt az Emil Boc vezette kabinet szekere, melynek bakján Emil Boc beszél, csak beszél. Kétségbeesettnek tűnő üzenete, miszerint tarthatatlan, hogy Mircea Geoană, a szövetséges párt elnöke meg sem jelenik a rendes hétfő reggeli egyeztető üléseken, mi több, a koalíciós partnerek semmibe veszik az országra leselkedő veszélyeket, s nem kívánnak részt venni annak megoldásában, egyszerű népszerűséghajhászó dumának tűnik.
Ha meghallgatjuk a másik oldalt, azt látjuk, milyen egyszerűen tudják semlegesíteni a miniszterelnöki vádakat: a pártelnök pár napja szabadságon van, ezt Emil Boc is tudta, ráadásul szerintük a demokraták nem hajlandóak három hete tárgyalni a szocdemek huszonegy pontos válságellenes programjáról. Mert úgymond Adriean Videanu valahol Monte-Carlóban nyaral... Ez is csak duma.
Az biztos, Băsescu álmainak koalíciója elsősorban a késő őszi elnökválasztások miatt igen közel áll a széteséshez. Már csupán arra jó, hogy mindkét fél a másikat tegye felelőssé az országot sújtó pénzügyi-gazdasági válság miatt. Szabadulnának egymástól, de tudják, jelen körülmények közt ennek igen rossz visszhangja lenne, s emiatt egyelőre csak annak latolgatása folyik, mi árt többet, ha még egy ideig együtt maradnak, vagy ha szakítanak. Ráadásul amióta kiderült, hogy a szocdemek parlamenti képviselete semmiféle koalíciós egyezményt nem tart be, amolyan ellenzéki pártként a liberálisokkal, időnként az RMDSZ-szel is közösködnek-egyezkednek, a demokrata miniszterek nagyon bizonytalanul érzik magukat. Tegnap a képviselőház Monica Ridzi parlamenti mentelmi jogát vonta meg, holnap más kerülhet sorra. S Băsescu mindenható keze a parlamentig nem ér el.
Abban természetesen valamelyest igaza van a miniszterelnöknek, hogy a széteső kormányzás és parlamenti munka kárát az ország látja, csak azt nem hajlandó észrevenni, hogy hét hónap alatt sem sikerült kormányának eredményes válságellenes programot kidolgoznia. Még az oly sokat hangoztatott államapparátusbeli takarékosságot sem tudták megvalósítani. Úgy folyik el az egyre apadó közpénz, mint lyukas zsákból a víz.