Vezetőikkel Markó Attila, az etnikumközi hivatal vezetője tárgyalt, azzal nyugtatva a felháborodott cigányokat, hogy ,,a barikád ugyanazon oldalán állunk..." A roma szervezetek vetetői elsősorban azt kérték, hogy az RMDSZ megválasztott elöljárói ne önbíráskodásra buzdítsanak. Született egy szimbolikus cigány—magyar megállapodás is, ennek ellenére Markó Béla, a RMSZ elnöke az ügyre reagálva azt fejtegette, hogy a roma szervezetek ,,nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon. Most nem velünk, hanem a csendőrséggel, a rendőrséggel, a helyhatósági hivatalokkal, az ügyészséggel kellene egyezkedniük."

A szimbolikus megállapodás és a tüntetés kapcsán nem esett szó, sajnálatosan, arról, hogy végül is miért félnek és bujkálnak a falvakat környező erdőkben az emlegetett szentmártoni és szentkirályi romák? Az esetek sajnálatosan ismétlődnek, a valóban nehéz helyzetben lévő cigány családok az éj leple alatt dézsmálják a termést, mire a feldühödött gazdák a maguk módján igyekeznek ezt megakadályozni és elégtételt venni. Ez történt Hadréven is jó néhány esztendeje, ott a hatóságok későn avatkoztak be, és a felháborodott román gazdák felgyújtották a cigány házakat, de a csendőrség erőteljes közbeavatkozása megakadályozta immár több székely vagy román faluban a helyzet eszkalációját. A kérdés, miért van ez így, s a romák jogaiért harcoló szervezetek meg tudják-e akadályozni ezt, hiszen ha nincs lopás, nincs gyűlölet sem.