GÁLL I., Sepsiszentgyörgy. Tavaly év végén a CEC végre kiadta a pénzt az 1989 előtt befizetett Dacia gépkocsikra, de a Román Fejlesztési Bank ügyfelei a mai napig nem kaptak semmit. Azt szeretném tudni, hogy miért van ez így, talán a törvény nem vonatkozik mindenkire egyformán?
Ki az, aki még mindig használja a pénzünket, és nyer is belőle, nincs ebben az országban gazdasági rendőrség, pénzügyi ellenőrzés, fogyasztóvédelem stb.? Valamikor börtönbe zárták az embert öt baniért, most meg ekkora összegeket lehet büntetlenül visszatartani. Ha kölcsönt veszel fel, és nem fizetsz idejében, a bank képes a házat a fejed felül elárverezni, csak nekünk kell hiteleznünk húsz évnél többet akaratunk ellenére. Tisztelt képviselő urak, kérjük, járjanak utána, hogy mi történik, mert közelebb vannak a pénzügyminisztériumhoz, mint mi. Intézkedjenek, hogy mi is kapjuk meg a pénzünket, mert ez nem spekulációs alapokba vagy szerencsejátékba, hanem állami takarékpénztárba volt letéve. Nem akarunk száz lej helyett kétszázat kapni, hanem csak azt adják vissza, amit befizettünk.
VERESS DÁVID, Csíkszereda. A románok államelnöke városunkban tett kijelentése szerint szükség volna arra, hogy a román hadseregnek minél több magyar nemzetiségű tagja is legyen, s így több magas rangú magyar. Mivel Székelyföld nem gyarmat, inkább arra volna nagyon nagy szükség, hogy az itt állomásoztatott, felvonultatott, nagyszámú és jól fizetett hivatásos román hadseregnek magyar alakulatai, századai legyenek, de akár ezrede is, mely alakulatokat magyarul vezényelnének a magas rangot, tisztséget viselő székelymagyarjaink. Nemde?
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy. Július 28-án este néztem a Klub TV-nek nevezett valamit, és piszokul felháborodtam! Hogy milyen műveletlen, maradi emberek is valánk mi ez idáig, míg ez a csapat meg nem kezdte áldásos tevékenységét! Égett a bőr a pofámon, hogy mennyire nem vagyunk mi témában, és olyan újságírókat vagyunk kénytelenek követni, mint Simó Erzsébet, aki szóvá merte tenni a helyi tévéadás súlyos hiányosságait! Csak annyit akarok mondani a vezérigazgatónak címzett Boros Attilának — igen kevés tisztelettel —, hogy mozogjon kevesebbet a székében, nehogy az a bizonyos tojáshéj megsértse azt a bizonyos testrészét. Ha pedig kritizálni akar valami írott művet, akkor először meg kell tanulnia olvasni! Másodszor, sajnos, beszélni is meg kell tanulnia! És egyet még: a Háromszék már akkor létezett, amikor őt még a szülei sétáltatták, és akkor is létezni fog, amikor már rég nem lesz vezérigazgató! Az újságírói gárdája pedig egy szerény ötvenéves véleménye szerint fényévekkel műveltebb, mint amilyen az igazgató úr valaha is lesz. Mégis pofátlanul bírál elismert lapokat és embereket — hát csak készítgesse a műsorát, és nézegesse a Vadnai bajtársával együtt, mert sokkal több nézője úgysem lesz!