Jellemző, hogy nekünk, kisebbségieknek a más kisebbségekről minden pillanatban a saját sorsunk jut eszünkbe. Most is így van: reggeli előtt internetes felfedező útra indulok, keresem, hogy milyen információkat találok még a kurdokról? Hisz az, hogy Törökország rendezi a kurd kérdést, számunkra nem egy akármilyen hír a sok közül, hanem minden valószínűség szerint, áttételesen egy újabb példa lesz az autonómiáért vívott harcunkban.

Előbb furcsállom, hogy nem találok a témával kapcsolatos információkat, aztán a Origo hírportálon rábukkanok egy, a BBC tájékoztatására alapozott bővebb hírre, és keserűen elmosolyodom, hogy kis-magyarországi nemzettársaink zömét, már rég tapasztalhatjuk, nem érdeklik az efféle hírek. És a véleményformáló, lapcsináló értelmiségieket sem.

Kurd kérdésben sajátos a helyzetem. Mikor törökországi magyar nyomkereső útjainkra indultunk, mindig is érdekelt: mi történik a kurdokkal? Ez a kérdőjel aztán számonkérésként kunkorodott elém, amikor törökországi riportkönyvemet állítottam össze. A kurd és örmény ,,hézagokat" valamiképpen pótolni akartam, török barátainkkal több ízben is szóba hoztam a témát, de udvariasan mindig kitértek előle, azok is, akik kitűnően érzékelték különösen a székelyek helyzetét Erdélyben. Ez az érdeklődés egyetemi tanári szintű volt, próbálkoztam a közemberek körében is puhatolózni, de amiket a kurdokról megtudtam, annak a zöme nyugati, és nem török forrásokból származott. A kurd összkép valamiképp összeállt bennem, de ezekre az idegen forrásokra alapozva ezt nem építhettem a Szőttesünkben török minták című kötetbe, mint ahogyan a könyv történeti háttérteremtéséből a másik kényes kérdés, a török—örmény viszony is kimaradt.

Érdekes módon könyvem eme sebezhető pontjaira a kritika sem reagált, és természetesen a könyvbemutatók alkalmával magam sem feszegettem ezeket a kérdéseket. Szemet hunytam, hogy úgy mondjam, afölött, hogy a törökök — a török közember megközelítéséről beszélek — egy része nem is nevezi nevükön őket, hanem a ,,hegyi törökök" titulust használja. A kurd igen szapora nép — a török demográfiai mutatók is messze magasabbak a többi európai népénél —, emiatt is, de a kurdok életkörülményeinek alakulása miatt is társadalmi státusuk részben a mi cigányainkéhoz hasonlatos. Részben — mondom, mert a kurdok erős nemzettudattal rendelkeznek. A törökök eddigi fellépése sem volt velük szemben túl kíméletes, hisz valóságos háborúkat is vívtak ellenük, méghozzá az ország határain kívül is, az iraki Kurdisztánban.

Törökország a NATO-hoz tartozó, geopolitikailag rendkívül fontos ütközőzónában lévő ország, Európában a legnagyobb hadsereg a törököké. A részben európai kultúrájú modern török állam — a földrajzilag Európához tartozó országrész, Trákia mindössze az ország területének három százaléka — az Európai Unióba igyekszik, s ennek függvényében óhajtja rendezni a kurd kérdést is. A török állam számára óriási presztízsveszteség a civilizált világ egészét átfogó kurd mozgalmak jogkövetelő magatartása. A kurd kérdés rendezése nem lesz könnyű feladat. A lázadók nem csak autonómiát követelnek, hanem feltétel nélküli amnesztiát a kurd vezetők számára is. (Abdullah Öcalant, a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt tíz éve bebörtönzött vezetőjét egyik szigorúan őrzött szigeten tartják fogva.)

Szinte bizonyos, hogy a kurdok azt a török ajánlatot, miszerint csak a közemberek kategóriájába sorolható felkelőknek adnának amnesztiát, megalázónak tartják. A kurdok fegyveres felkelése negyedszázados múltra tekint vissza.

A több ország hatalma alá szabdalt kurdok számát negyvenmillióra becsülik. Az ókori Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja, közel 4500 éve élnek a jelenlegi szálláshelyeiken. Rövid ideig önálló államuk is volt egy bizonyos területen, piros-fehér-zöld zászlójuk — a fehér mezőben soksugarú napkorong —, amelyet ma is nemzeti szimbólumként tisztelnek, a kurd szentségek közé tartozik.

Mozgalmukat erősíti, hogy a 2003-as iraki háború és Szaddám Huszein bukása után Észak-Irakban gyakorlatilag önálló államot hoztak létre, amelyre Bagdadnak vajmi kevés a befolyása. Az iraki kurdok hosszú ideig egymás között is belháborút vívtak. Barzani újraválasztása új erőt ad a kurd mozgalmaknak. Washingtonban attól tartanak, hogy a Bagdad és a kurd területek közötti ellentét újabb konfliktusok forrása lehet. Az amerikai védelmi miniszter, Robert Gates térségbe utazása a területi vita megoldását célozza. A Kirkuk övezetében lévő olajforrások képezik a konfliktus alapját. Ezt a zónát a kurdisztáni kurdok maguknak követelik.

Maszúd Barzani 75 000 négyzetkilométeres autonóm terület ura, a mostani újraválasztáson 70 százalékos sikere volt.

Török Kurdisztánban mintegy 26 millió, Iránban 9 millió, az iraki területen 6 millió, Szíriában, 1,7, Örményországban, Grúziában, Libanonban és Azerbajdzsánban félmillió kurd lakik. A nyugati kurd emigráció népes és erős.

Saját autonómiájuk megteremtése mellett mozgalmuk bátorítást jelent azok számára, akik ugyancsak őshonosok egy bizonyos földrajzi térségben, és egykoron önálló államisággal és ezen belül autonómiával is rendelkeztek.