Mintha a nyergestetői csata százhatvanadik évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepség kettős — tisztelettel és főhajtással múltba tekintő, illetve a közös együttlét adta erővel jövőbe néző — jellegét erősítette volna a néha-néha eleredő, máskor gyenge napsütéssel megszakított eső, mely elriasztani azonban nem tudta az ünneplőket: szombat délután közel ezren, köztük csíkiak, háromszékiek és magyarországiak, RMDSZ-esek és MPP-sek vettek részt a Székelyföld nyeregben című rendezvényen.
És nem véletlen e névválasztás, hiszen a szabadságharc egyik emlékhelyévé vált nyergestetői emlékünnepségen a nyereg a hagyományőrző huszárcsapatok lovai által is jelen volt, ráadásul a társszervező Hargita és Kovászna megyei tanács elnöke is nyeregbe pattant, a Maros megyei önkormányzat elnök asszonya pedig hintóban vonult az emlékműhöz. A nyergestetői rendezvény másik különlegessége — mint azt az ünnepi beszédekben többen kiemelték — az volt, hogy a három székelyföldi megye vezetője együtt emlékezett a szabadságharc hőseire, ekként is üzenve: Székelyföld egységes, és igényt tart az önrendelkezésre. A méltóságteljes megemlékezést ünnepi műsor, rendhagyó történelemóra, huszártoborzó, igeolvasás, közös ima, táncelőadás, kopjafaavatás, zászlóátadás tette színesebbé.
Szabadságharc az autonómiaküzdelem is
,,Erőt, tisztességet" — köszöntötték a felsorakozott hagyományőrző huszárcsapatok a lóháton érkező Tamás Sándort és Borboly Csabát, valamint a hintóban lévő Lokodi Edit Emőke Maros megyei önkormányzati elnököt, miután az emlékünnepség nyitányaként a gidófalvi fúvószenekar kíséretében az ünneplők elénekelték nemzeti fohászunkat. Bodó Dávid csíkkozmási polgármester beszédében kiemelte: a Nyergestető a helytállás igenlése, a remény merítésének helye, az összefogást jelképezi. Rámutatott: a székelység szabadságért vívott harca nem ért véget, hiszen azt csak az autonómia biztosíthatja. Nem a magunk erejének, hanem az előző generációk munkájának, harcainak köszönhetően vagyunk gazdái ennek a földnek — emelte ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, hangsúlyozva: ez az első alkalom, amikor a Nyergestetőn együtt emlékeznek a szabadságharc hőseire Maros, Hargita és Kovászna megye vezetői azzal a céllal, hogy közös jelenlétükkel is kifejezzék Székelyföld egységességét és a székelyek önrendelkezési igényét. ,,Hargita, Kovászna és Maros megyei székelyek ugyanis együvé tartozunk. Közös a történelmi múltunk, közösek hagyományaink, de közösek gondjaink és vágyaink is. Tudjuk, hogy ha a székelység ügyéről van szó, akkor nincsenek megyehatárok" — mondta Borboly, majd hozzáfűzte: őseinkhez hasonlóan erős Székelyföldet szeretnénk, ehhez azonban túl kell lépni a versengésen, politikai ambíciókon. A 160 évvel korábbi csata hőseinek üzenete, hogy a nagy döntéseknél — mint amilyen az autonómiaküzdelem folytatása, erősítése — nem az esélyeket kell latolgatni, hanem azokat a szívünk szerint kell meghozni.
Korodi Attila alcsíki parlamenti képviselő a spártaiakéhoz hasonlította a Tuzson János őrnagy vezette székely csapat hősiességét, akik szintén a hatalmas túlerőben levő perzsákkal csaptak össze, és a világ mégsem a győztesekre, hanem a legyőzöttekre emlékezik. De vajon mára megmaradt-e a kölcsönös tisztelet a nemzetek között? Hiszen a román társadalom a magyar kisebbség minden törekvését ellenségesen kezeli, néha úgy érezzük, jobban szeretnék, ha nem lennénk itt — mutatott rá Korodi. Az 1848-as szabadságharc körülményeit idézte fel Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, a különböző etnikumok törekvéseit ismertetve. Az erdélyi forradalom Kolozsvárról indult útra — emlékeztetett Lokodi, majd kitért a nyergestetői ütközetre. ,,Az itt meghalt székely katonák áldozata nem volt hiábavaló, biztosította megmaradásunkat, arra biztat minket, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben" — mondta.
Jövőbe vetett hittel Székelyföldért
,,A székelyek leginkább olyankor mutatták meg igazi énjüket, amikor az a veszély fenyegette, hogy szabadságukat elveszítik. Öt nemzedék választ el bennünket 1849 hőseitől, de a szabadságvágy melletti konok kitartásunk mit sem változott" — szögezte le Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. Több ízben is tapssal megszakított beszédében az önkormányzati vezető a nyergestetői hősökre utalva kijelentette: ők is azt akarták, mi is azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik dolgoznak, küzdenek és áldozatokat hoznak érte, akik szeretik ezt a tájat, akkor is maradnak, amikor nem könnyű maradni; Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne. Hangsúlyozta: nem valaki ellen, hanem Székelyföldért küzdenek, ezért is fontos, hogy együtt ünnepel a három megye képviselője. ,,Itt állunk jövőbe vetett hittel Székelyföld minden szegletének képviseletében. Ez az erő terel össze bennünket minden évben, ha esik, ha fúj, ha tiltják, ha nem" — zárta beszédét.
A rendhagyó történelemóra során Egyed Ákos történész idézte fel a nyergestetői csata előzményeit, körülményeit, hangsúlyozva: a székelység kivette részét a magyar szabadságharcból, helytállt a küzdelemben, majd, amikor fegyverletételre kényszerült, kivette részét a békés munkából is. Ez a titka Székelyföld megmaradásának: ha kellett, fegyverrel, amikor lehetővé vált, a békés munka eszközével tudta magát fenntartani — mutatott rá. A kézdiszent-léleki Perkő néptánccsoport és a csíkkozmási Bojzás együttes előadásai, a huszártoborzó színesebbé, az igeolvasás, a közös ima pedig ünnepélyesebbé, meghittebbé tette a megemlékező rendezvényt. Kemény hangvételű beszédében Darvas-Kozma József csíkszeredai római katolikus esperes-plébános figyelmeztetett: a szabadságharc nem ért véget, Romániában ugyanis másodrangú állampolgárokként kezelik a székelye-ket. Elvették erdeinket, birtokainkat, egyetemeinket, intézményeinket — mutatott rá, hangsúlyozva: Isten adta kötelességünk, hogy a szabadságunkért, az autonómiáért harcoljunk. Nem véletlen, ami Székelyfölddel történik, hanem központi irányítású — vélekedett, majd családalapításra buzdította a székely fiatalokat. ,,Ha lesz egymillió székely, Európa meg fog változni" — szögezte le.
A hajdan Bukarestben szolgáló kászoniak és kozmásiak összefogása eredményeként felállított emlékmű megkoszorúzása után a temetőben kopjafát avattak, a megemlékező rendezvény a székely himnusz eléneklésével zárult, az immár zuhogó esővel dacolva a huszárok pompás lovaikon elindultak Csíkkozmás felé, velük együtt lovagolt a két megyei tanács elnöke is.
