Még mondja valaki, hogy kétfejű kormányunknak nincsenek nagyszerű krízisellenes megoldásai! Minden nap újabb és újabbak születnek. És eredményük nem marad el. Akár az átalányadó bevezetésének. Azóta is a vállalkozások garmadája zár be. De nem számít, mert ez nem csak most, rövid távon hoz pénzt a konyhára. Ugyanis a kirúgottaknak lejár a munkanélküli segélyük, és aztán nem kell fizetni. Később, öreg korukra nyugdíjat sem kapnak.
De itt vannak az újabb intézkedések is.
Leépítik a pedagógusokat. Újabb megtakarítás. Egyszerűen meg kellene szüntetni az elemi és középiskolai oktatást. A gyerekek az óvodából egyenesen az egyetemre iratkozhatnának be. A különféle magánegyetemek máris megoldották a sokoldalú képzést, és diplomát adnak. Egy év alatt sokat. Ezekre az állam nem, csak a szülők költenek. A szülők megtaníthatnák esetleg írni-olvasni és tízig számolni a gyerekeket. Ha már ezeket tudnák, akkor irány az egyetem! Akárcsak sokak esetében most is. Nem tudom, hogy a pedagógusok most mért nem küzdenek olyan hősiesen, mint tavaly év végén az ötvenszázalékos fizetésemelésért?
De a kormány már nem csak rajtuk akar spórolni.
A miniszterelnök kijelentette, hogy a minisztereknek kötelező önként lemondani fizetésük húsz százalékáról. Ezek után — kérdem én — ki lesz bolond miniszternek menni? Amúgy is nagyon macerás foglalkozás ez a miniszterség, főleg a nőknek. Ebben viszont én a többségben férfiakból álló parlament rosszindulatát látom, akik alig húzták el a nótáját az ifjúsági miniszternek, Iacob-Ridzinek, hogy „Minden jót Mónika…", s íme, most a másik miniszternőt, a szép Heléna Udreát akarják meghegedülni. Milyen hamar feláll egy ilyen bizottság! Ezek azt hiszik, hogy a hölgyeket úgy vizsgálják majd, mint az orvos. Úgy, hogy levetkőztetik!
Végül is ez az ötlet erre a fizetés-visszaadásra nagyszerű, mert akár ragadós is lehet, mint a disznóinfluenza. Hátha másoknak is megjön a kedvük, és fel sem veszik. Akiknek nagy fizetésük van, azok megengedhetik maguknak. Akiknek meg kicsi, azoknak a gázsi húsz százaléka olyan kevés, hogy nem számít.
Aztán itt van az újabb javaslat, amivel az államelnök rukkolt elő. Ő azt javasolja, hogy húsz százalékkal kell csökkenteni az államapparátusban dolgozók számát. Boc már veri a kaszát, és fenheti a fogát rájuk. Ez 265 000 személyt jelent, akire nincs szükség. Mit csinálhat ennyi ember, ha egyszerűen lehet nélkülözni őket? A tanügyben legalább megmondták, hogy óraszámot kell csökkenteni, osztályokat összevonni stb. No, de ez a 265 000 hátramozdító, ez mostanig mit csinált? Ezek szerint eddig csak úgy felvették fizetésecskéjüket. Egyes intézményekben egy gépkocsivezetőnek 4100 lej, egy kisebb igazgatónak 17 600 lej a fizetése. Hát én is elmennék oda sofőrködni! Olvasom, hogy például az Állami Építésügyi Felügyeletnél vagy a kataszter-nyilvántartási hatóságoknál maguk állapítják meg és szedik be a díjakat. És maguk is költik el. (De vajon még hány ilyen sóhivatal van?) Hát így könnyű. De mostantól — ígéri a miniszterelnök — másképp lesz! De miért is nem volt már mostanig is másképp?
