Azt hiszem, nemcsak választott személyként, de emberként, bölöni lakosként sem hagyhatom válasz nélkül a július 29-ei Háromszékben Csinta Samu által megjelentetett, személyem ellen szóló, szinte rágalmazó, semmiképp nem újságírói objektivitással jellemezhető cikket.
A közigazgatásban dolgozva — lassan harminc éve — valahogy szívügyemmé vált Bölön fejlesztésének vágya, a bölöni ember sorsának könnyítése, és mindig öröm töltött el, ha apró dolgokkal is, de hozzá tudtam járulni a község fejlődéséhez, az egyes emberek gondjainak megoldásához.
Na de lássuk a riport második felvonását! A 18-as visszaszolgáltatási törvénnyel leadott igénylések közül nagyon sok megoldatlan maradt, ilyen volt Gáspár Izabella gyöngybetűkkel írt (és 1991. március 11-én 715-ös számmal iktatott) kérése is, melyben igazolóiratokkal alátámasztva kéri vissza a Boltos-tagi ősi örökségét. Tiszta telekkönyv igazolja a nem 29, hanem 66 hektárra való jogosultságát. Gáspár Izabella több ízben érdeklődött kérése megoldási stádiumáról telefonon, aminek az eredménye saját (2005-ben Rudolf Bélának szintén telefonon tett) állítása szerint az, hogy utoljára a volt polgármester nem is válaszolt a hívásra. Bartha Lajos azt állítja a riport első részében, hogy nem találkozott az igénylő nevével — meglehet, bár a kérést 1991-ben iktatták, és szinte tizenöt évet kellett várni a megoldására.
2005-ben szintén többször érdeklődik telefonon a közel százéves Gáspár Izabella, mondván, hogy ő nem is tart igényt másra, mint arra a területre, amiért annak idején annyira megszenvedtek, hisz nem volt elég a száműzetés, a megalázás, amit a kommunisták elkövettek családjával, az aranykorszak elöljárói még az erőszakkal elvett föld után is követelték a szénából, gabonából álló kvóta befizetését. Mindezt igazolja az 1951-ben 1114-es számmal iktatott átirat, amelyben a helyi tanács felszólítja erre Gáspár Sándort, valamint a címzett ezen átiratra adott válasza is, melyben tudatja az elöljárókkal, hogy bár igazuk van, az az ő tulajdona, de ő nem használta, és nem is adta át senkinek a használati jogot. Gáspár Izabella halála (2005. május 27.) után lánya, dr. Pilinszki Éva foglalkozik az igényléssel.
Azt hiszem, a fent említettek elégséges bizonyíték tárgyát képezik egy földosztó bizottság számára, hogy a kérést a törvény értelmében jóváhagyja.
Az is köztudott Bölönben, hogy az 50-es évektől kezdődően a zászlólobogtatók, a rendszerbarátok földet kaptak — vermutért. Így lett Gáspár Izabella ősi öröksége a vermutadók fizetségdíja, amit még napjaink modern tisztánlátásában sem vallunk be önmagunknak — megelégszünk azzal, hogy önámítással ,,ősi örökségnek" nevezzük azt, amit egy olyan rendszertől kaptunk, amit állítólag ma csak negatív szavakkal jellemzünk. Talán ezt is csak önámítóan tesszük, s a szívünk mélyén félve őrzött örökségnek fogadtuk azt is?
Sikó Imre,
Bölön község polgármestere
Megjegyzés: A történet így sem kerek, és nem is befejezett, várjuk a még érintett személyek hozzászólásait. A szerk.
