A New York-i Könyvesház
A romániai magyar írók csoportja — köztük Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Domokos Géza — hazautazott Amerikából tele reményekkel, hiszen a földkerekség egy ismeretlen világa tárult ki előttük. Biztosan nem láttak belőle eleget, amennyit szerettek volna, hiszen alig volt idejük szemlélődésre, úgyszólván mindig úton voltak, a keleti partok után nekivágtak északnyugatnak, a Nagy Tavak mellékének, előadást tartottak a magyarlakta városokban, megnézték a Niagara-vízesést, aztán gépkocsi rohant velük tovább Kanadába, majd újból visszafordultak New York felé; külön állomás volt Washington, majd egy nagy kanyarral — repülőgépen — jutottak el Floridába.
Az erdélyi magyar írók sok élménnyel gazdagodtak; de a találkozás velük felejthetetlen élmény volt az amerikai magyaroknak is. Voltak köztük sokan, akik ismerték már műveiket; és aztán mások, akik csak most vették meg könyveiket, most tekintettek bele először az új erdélyi magyar irodalomba, és talán ezeknek az utóbbiaknak volt nagyobb az örömük: az írót és a művet egyszerre kapták. Az előadások után a közönség nem akart szétoszolni, kérdéseket tettek fel nyilvánosan, vagy csak úgy, baráti beszélgetések során. Az erdélyi magyar írók őszintesége, nyíltsága megnyerte a hallgatóság minden tagját. Szeretném külön is aláhúzni, hogy ilyen túláradó szeretetben az amerikai magyarság még nem részesített semmiféle más óhazából érkezett írócsoportot vagy egyént, talán a magyarországi Csoóri Sándort és Kósa Ferencet kivéve, akik nemrégiben jártak itt, és útjuk során érezhették Magyar Amerika melegét.
Magyar Amerika! Miután visszajöttek Clevelandből, Chicagóból és Kanadából, Kányádi Sándor elgondolkozva jegyezte meg: — Otthon mindig azt hittem, ez a kifejezés, ,,Magyar Amerika", amolyan nagyzolás. Most tudom, hogy valóság. Tanú vagyok rá.
Az erdélyi magyar írók szerényen jártak-keltek Magyar Amerikában, nem próbáltak külön színes tollakat aggatni magukra, teszem fel azzal, hogy még meg nem jelent műveket húzzanak ki a zsebükből a közönség esetleges nagyobb lelkesedése okából. Könyv alakban már megjelent műveikből olvastak fel. Az előadásokat rendszerint Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi kiadóvállalat igazgatója nyitotta meg, és adott kerek ismertetést az elmúlt évek könyvterméséről. Ebből tudtuk meg, hogy az elmúlt négy év során csak a Kriterion kiadásában 737 mű jelent meg, nemcsak magyar, hanem német, szerb, ukrán és jiddis könyvek is; aztán ezekből fordítások is románul — összesen majdnem négymillió példányszámban.
Sütő András Anyám könnyű álmot ígér és Rigó és apostol című műveiből olvasott fel, Kányádi Sándor Fától fáig kötetéből, Farkas Árpád pedig Jegenyekör című kötetéből olvasott fel verseket.
A romániai írók útját dr. Püski Sándor, a Magyar Book könyvterjesztő vállalat vezetője egyengette és szervezte, nem kis nehézségek árán a nagy távolságok miatt. Püski reménykedik, hogy az ötágú síp északi és déli részlege is megszólal Amerikában; tehát a csehszlovákiai és jugoszláviai magyar írók is eljöhetnek ide.
Még valamit szeretnék itt megjegyezni: a romániai magyar írók ittléte során majdnem ötezer dollár értékben vásárolt könyvet a közönség. Ami azt mutatja, személyes jelenlétükkel az erdélyi írók jelentékeny könyvpiacot teremtettek Amerikában, és ez már csak növekedhet. A kérdéseket soha megkerülni nem akaró nyíltságukkal, őszinteségükkel sok barátot szereztek. A kezdet nehézségei ellenére az erdélyi magyar írók amerikai körútja szép siker volt. Szilárd alapot teremtettek ahhoz, hogy folytatása legyen.
