Éppen csak elcsitult — de nem ért véget — a Ridzi-ügy, máris újabb botrány lángja csapott fel, ezúttal a Râmnicu Vâlcea-i Olimpiai Központban, ahol Lucian Râsniţă tanítványai iránti ferde hajlama került napvilágra.
Vallottak, persze, hogy vallottak az önérzetükben megsértett leányok — köztük egy sepsiszentgyörgyi is —, és Râsniţăt menesztették székéből. Na persze, mint annak idején Ridzi, ő sem akar felállni... Negyvennyolc órával később újabb, a Vâlceai Olimpiai Központot érintő ügyet lenget a szél, az okiratok meghamisításáról szól. Tizennégy kézilabdás leány éppen Tulceán tartózkodott érettségiügyben, miközben ők tizennégyen éppen Râmnicu Vâlceán írták alá étkezési jegyeik pénzutalványának okiratát. Most már el kell dönteniük az illetékeseknek, hogy Tulceán vagy Râmnicu Vâlceán voltak ezen a napon a leányok. Vagy mind a két helyen egyszerre? Vannak csodák... És akkor még nem szóltam a kolozsvári Pászkány-ügyről, valamilyen megvesztegetésről szól. Nem merülök el ezen ügyben, mert a mi labdarúgóéletünkben ilyen rengeteg van, kisebb-nagyobb összegekkel, testi fenyítéssel... na szóval, rengeteg van, s még felderítetlenül. Egyedül az FC Argeş mondhatja el, hogy ráfázott.
És még mennyi szabálytalanság lehet az igazolások körül — emlékszem atlétanőnkre, a híres gátfutó és távolugró lányunkra, Viorica Ţigăura, aki egyszerre három leigazolással — szentgyörgyi, csíkszeredai, bukaresti (de lehet, még egy negyedik vagy ötödik hely is) — klubokat képviselt, itt távolt ugrott, ott bobozott, amott gátazott... úgy, ahogy az a tökéletes káoszba beleillett. Te jó ég, mi lehetett az anyagi háttérben... De nem Viorica az egyedüli ebben az országban, ebben a sportéletben. Rengetegen úsznak ebben a hajóban... Úszhatnak, hiszen mellettük nagyon sokan „fejőstehénnek" tekintik a sportéletet, nagyon sokan a sportból gazdagodtak meg, anélkül, hogy eredményeikkel igazolták volna vagy igazolnák meggazdagodásuk forrásának tisztaságát.
Jogos a kérdés: vajon van-e még valami tiszta sportéletünkben? Mert a pénz s velejárói (köztük a kapzsiság) nagyon beszennyezték azt, amit úgy hívunk, hogy sportélet. Nem a ma, nem a tegnap szennyeződött be, a folyamat visszanyúlik az átkos korszakba. Az ott fogant gyökerekből nőnek ki az újabb és újabb hajtások, s rügyeznek, hogy virágba nyílhassanak ezen az „áldott jó talajon". Meddig megy, mehet ez így? Szegény sportélet, nem elég a gazdasági válság, amit meg kell szenvednie, hát itt van ez a „fejőstehén-szemlélet" is, mely ugyancsak rajta csattan. Hogy mit ki nem bír?! Hiába na, jól edzett.
(nagymohai)
