Összefogás vagy paktum született a legutóbbi EP-választáson? — tették fel a sarkalatos kérdést a tábor szervezői, egy asztalhoz ültetve a korábban Tőkés László független indulását támogató hat szervezet képviselőit, egy másik előadáson pedig az egykori rendszerváltók az eltelt húsz esztendőt értékelték.
A vita folytatódik
A félreértések elkerülése végett nem én vagyok Tőkés László — adta meg az éles alaphangot Bagoly Zsolt moderátor, aki ezzel arra utalt, hogy az EP-képviselő — bár a programban szerepelt — nem vett részt a vitán. Toró T. Tibor egyértelműen pozitív, a nemzetpolitikai rendszerváltás csomagjának következetes vonalvezetéseként értelmezte a magyar összefogást. Igaz, nem a többpártrendszerre épül, mert ,,az EMNT által kinyitott ajtókon mások bementek, és elrontották az összefogás esélyét" — utalt Toró az MPP elnökére. Szerinte — bár az RMDSZ nem lett jobb — megteremtődtek egy konszenzusos rendszer feltételei, és az EMEF-fel ennek intézményes keretei is rendelkezésre állnak. A helyes úton vagyunk, aki nem jön velünk, az a különutas — szögezte le Toró.
Merőben más véleményt fogalmazott meg Szász Jenő. Az MPP elnöke, miután vázolta az RMDSZ-en kívüli politikai kísérletek és megvalósítások rövid történetét, kijelentette, a magyar összefogás valójában egy paktum, és a lassan, de biztosan kibontakozó erdélyi többpártrendszer, tehát a demokrácia alapjának a megkerülését szolgálja. Mi a politikai modellt akarjuk megváltoztatni, olyan többpártrendszerben gondolkodunk, amely a helyhatósági választásokon versenyt, a parlamenti és EP-választásokon pedig a verseny alapján kialakult erőviszonyok szerinti választási koalíciót jelent.
Izsák Balázs SZNT-elnök helyzetelemzésében kifejtette, az SZNT két okból nem tud részt venni az EMEF munkálataiban. Egyrészt egy közképviselet, tehát a parlamenti modellt követő szervezet, mint amilyen az SZNT, nem lehet egy pártokat tömörítő intézmény tagja, másrészt az autonómia kérdése kategorikus imperatívusz, egy egyeztető fórum minden képviselője számára az egyeztetés csakis a megvalósítás gyakorlati lépéseiről szólhat. Toró T. Tibor célzására válaszolva Izsák leszögezte: az SZNT nem különutas, az SZNT útja a székelyföldi autonómia vonatozásában maga az út.
A két ifjúsági szervezet, a MIT és az EMI a közvetlenül nem politizáló fiatalok véleményét fogalmazta meg. Bardócz Csaba volt MIT-elnök felrótta, hogy a felelősek egymás pocskondiázásával vannak elfoglalva, Sós Sándor EMI-elnök szerint pedig a politikai szereplők mindig összetévesztik a célt az eszközzel, hiszen Tőkés László független indulása, de a magyar összefogás is eszköz volt az alapvető nemzeti kérdések megoldásában. Lengyel György, a Nagyváradon bejegyzett Magyar Polgári Egyesület elnöke úgy vélte, Tőkés László támogatása számukra soha nem volt kérdés, így mind a független, mind az összefogás listáján való indulását támogatták.
A székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kapcsán Izsák Balázs leszögezte, az SZNT azért kezdeményezte megszervezését, mert Románia közelgő közigazgatási átszervezése kapcsán a székely közösségnek hallatnia kell hangját. Ki tehetné meg ezt jobban, mint a mandátummal rendelkező önkormányzati képviselők, a bejutott pártok képviselői (a mintegy 1800 tanácstag és polgármester 55 százaléka RMDSZ-es, 25 pedig MPP-s, a többi magyar független, illetve román pártok képviselője). Az SZNT elnöke szerint, sajnos, az RMDSZ-nek nem érdeke egy ilyen jelentőségű lépést megtenni, hiszen a kormányzásra készül, ezért kívánja egyszerű pártgyűléssé silányítani a nagygyűlést.
Toró T. Tibor úgy látja, ha sikerül meggyőzni az RMDSZ-t, hogy önkormányzati képviselői testületileg vegyenek részt, amit feltételekkel ugyan, de Markó Béla elfogadott (a feltétel például az, hogy az MPP elnöke ne vegyen részt), akkor áttörés lesz, hiszen húsz év után először jöhet létre a székelyföldi politika intézményes kerete. Szász Jenő kettős mérceként értékelte mellőzését, ám kijelentette, az MPP tanácstagjai, polgármesterei ott lesznek a székelyudvarhelyi nagygyűlésen.
Nem hozott vitát viszont a délelőttre tervezett, A székelyföldi autonómia az önkormányzatok tükrében című előadás, hiszen a meghívottak közül csak az MPP három polgármestere jelent meg.
A rendszerváltás húsz éve
A rendszerváltás eseményeit húsz év távlatából vizsgáló panel résztvevői mindannyian személyesen részt vettek az eseményekben. Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, majd halálraítélt, jelenleg a Fidesz parlamenti képviselője szerint nem rendszer-, hanem gengszterváltás történt, az alvó ügynökök ma is dolgoznak, az országot bűnözők vezetik, a kommunizmus egykori kiszolgálói ma is meghatározzák az ország sorsát.
Tőkés László felelevenítette az akkori összefogást, majd az EMNT által kezdeményezett nemzetpolitikai rendszerváltás jelentőségéről beszélt. Ezt szerinte csakis a rendszerváltás idején tapasztalt összefogással lehet elérni, s ennek egyik alapvető összetevője az „életbevágó" autonómia. Beszélt a Kárpát-medencei magyar összefogás lehetőségeiről, amely révén a magyar ügy az EP-ben is megjeleníthető és orvosolható.
Gazda Árpád újságíró a Temesváron megélt forradalmi napok mozzanatait elevenítette fel, amikor nem különleges, hanem természetes volt, hogy mindennap több kockázatot vállaltak. A Tőkés László akkori temesvári segédlelkész köré csoportosuló egyetemisták küzdelmét Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök is felelevenítette, majd kifejtette, hogy a népfelkelést valójában egy félrendszerváltás követte, a kommunizmus „nürnbergi perére" nem került sor. Borbély Imre, az MVSZ stratégiai bizottságának elnöke a magyar nemzetpolitikai rendszerváltás három elemét nevezte meg: autonómia, közös állampolgárság és közös magyar parlament, majd ezek megvalósíthatóságát elemezte. Borbély szerint mindennek az alapja a szabad (a globális tőkétől is) független magyar állam megteremtése.
