Ami a román nyelv elsajátítását illeti közép- és egyetemi fokon, ugyancsak személyes (családi) érintettséggel, de közös tanulságként, hadd mondjam el, hogy a csíkszeredai Sapientia EMTE idei mérnök államvizsgázói (a régi rendszerű ötödévesek és az új — bolognai — negyedévesek), jóllehet minden tantárgyukat magyarul tanulták, de Bukarestben — idegen bizottság előtt — románul államvizsgáztak.
Románul kellett elkészíteniük a dolgozatukat, és tízperces ismertetéssel megvédeniük, majd hasonló időtartamban felelniük a feltett kérdésekre. Nem ismerem a többi évfolyam eredményeit, csak az unokámét, aki elmondta, hogy a tizenöt jelentkező közül nemhogy egyik sem kapott elégtelen osztályzatot, hanem hetesen alul egyikük sem vizsgázott. Többeket dicséretben is részesítettek a professzorok tájékozottságuk és otthonosságuk miatt a választott témájukban.
Azok a szülők tehát, valamint drágalátos csemetéik, akik agitálnak a magyar oktatás ,,újraegyesítéséért" a románnal, az egyéniségükből kimosódott nemzeti önérzetet jelzik, vagy a hitvány szolgalelkűséget, alighanem többségi sugallatra. Hasonlóan azokhoz, akik azért adják román iskolába gyermekeiket, mert ,,szegénykéket" túlterheli még egy tantárgy, nevezetesen a magyar nyelv és irodalom. Eközben elfelejtik, hogy a román ember is megveti a pecsovicsokat, és csak a teljes — anyanyelvvesztő — beolvadást fogadja el. Ha ez a kívánatos valamelyik nemzettársunknak, ne búsuljuk elvesztét.
