A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) július 10-én keltezte azt a felhívást a csángó értelmiségiekhez, amelyben nagy nyomatékkal érvényesül az a szempont, hogy a moldvai magyar oktatásban szerepet vállaló tanítókat, tanárokat és más értelmiségi kategóriába tartozókat elsősorban azok közül toboroznák, akik a térségből származnak, és tanulmányaik elvégzése végett távoztak el szülőföldjükről.
A szülőföld iránt elhivatott értelmiség megkeresése és hazahívása távlatilag a moldvai magyar oktatás alapkérdése, a helyi közösségekből kiemelkedett értelmiségiek ugyanis más hatásfokkal végezhetnék küldetéses feladatukat, eleve tompíthatnák vagy kivédhetnék azokat az elmarasztaló rosszallásokat vagy támadásokat, amelyeket a helyi értelmiség, az egyházi meg a világi hatalom a „jövevényekkel" szemben gyakorol. A moldvai származású pedagógusok személye eleve példa arra nézvést is, hogy az anyanyelvi képzés milyen értékeket képvisel, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe az, aki anyanyelvén szerez képesítést.
Az MCSMSZ külön felhívással fordult a Pusztináról származó csángó értelmiségiekhez, hogy vállalják el a magyar nyelv és kultúra tanításával kapcsolatos feladatokat. Pusztinán dolgoznak ma is olyan tanítónők, akik a helyi állami iskolában román nyelven tanítanak, és többen vannak, akik onnan származtak el, és a szülőföldtől távol vállalnak munkát.
A felhívás egyelőre nem járt sikerrel, ez idáig egyetlen olyan csángó sem jelentkezett Moldvába a következő tanévre tanárnak, aki magyarul végezte tanulmányait, viszont pályázik több mint nyolcvan, zömében magyarországi pedagógus.
Példaképek pedig lennének, hisz maga az MCSMSZ nemrég megválasztott elnöke, Adrian Solomon 1991 óta élt Budapesten és Olaszországban, sikeres vállalkozásai (is) voltak, közmegbecsülésnek örvendett, de ő, lévén missziós elkötelezettségű moldvai magyar férfiú, a csángó közösség kulturális felemelésének, a csángómagyar közösségek identitástudata visszaállításának útját választotta. Említhetnők Nyisztor Tinkát is, aki svájci doktorátusával tért vissza szülőfalujába.
Természetesen, a „külső" értelmiségiek moldvai jelenléte nem nélkülözhető, s az a „csoda" is nekik köszönhető, hogy az ősztől több mint két tucat moldvai településen indul magyar oktatás, s találhatók köztük olyanok, mint a Hegyeli házaspár, akik nélkül nehezen lehetne elképzelni a moldvai magyar oktatás jövőjét.
A moldvai magyar oktatás a jövőben a helyi hozzáálláson áll vagy bukik.
