Alig három héttel az esemény kijelölt időpontja előtt még nem tudni, lesz-e székelyföldi önkormányzati nagygyűlés. Illetve minden jel szerint megtartják, hisz a helyszínt és időpontot rég bejelentették, de nagy kérdés továbbra is, jelen lesznek-e a választott polgármesterek, képviselők, vagy elsüllyed a kezdeményezés a politikai csatározások sodrában.
Szombaton Izsák Balázs, az SZNT elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, dolgoznak a nagygyűlés dokumentumain, elmondása szerint ezek a székelyföldi önkormányzatok társulására, a saját egységes intézményrendszer kiépítésére és székelyföldi regionális parlament létrehozatalára vonatkoznának. Mindenkit meghívnak a nagygyűlésre, politikai színezettől függetlenül, a magyar és román képviselőket egyaránt — hangsúlyozta, a következő hetekben folytatják a tárgyalásokat, de ha nem sikerül konszenzust teremteniük, az nem az ő felelősségük.
Az RMDSZ a tavasszal a választási kampány hevében igen határozottan kiállt a székelyföldi nagygyűlés megszervezése mellett, igaz, ebben nagy szerepe volt Tőkés Lászlónak és a frissen megszületett összefogásnak. Markó Béla egyértelműen a szövetség égisze alatt megrendezett eseményként képzelte el, és amikor többszöri halasztás után kihirdette a szeptember ötödikei időpontot, úgy tűnt, van esély, hogy cselekedjenek is a székelyföldi autonómia érdekében. A jól hangzó retorika mögött azonban nem volt valós szándék, ezt bizonyítja, hogy sértetten félrevonultak, amikor az SZNT elnöke bejelentette: ők a legilletékesebbek a nagygyűlés összehívásában, és vállalják ennek lebonyolítását. Markó duzzogott: ellopták ötletüket, az RMDSZ nem vesz részt ilyen eseményen, majd megtartja saját nagygyűlését. Házuk táján azóta néma csend honol. Tőkés László több felhívásban kért józanságot, valós összefogást az ügy érdekében, ám pusztába kiáltott szó maradt minden nyilatkozata. Az MPP vádaskodik, ujjal mutogat az örök bűnbaknak tekintett RMDSZ-re, lám, ismét akadályozzák az előrelépését, az SZNT pedig úgy tesz, mintha igen aktívan cselekedne, de az esetleges kudarcért nem vállal felelősséget, jó előre mossa kezeit.
Így fest a székelyföldi autonómiaharc húsz esztendővel a rendszerváltás után. A térség megmaradását, fejlődését szavatoló önrendelkezés évekig az RMDSZ hatalomvágyának alárendelt taktikázásnak esett áldozatául, most pedig a választott és önjelölt vezetők viszálykodása temeti ismét hamu alá az alig felizzó parazsat. Félő, a kudarcos kezdeményezések sora végképp elsöpri a lángra lobbanás esélyét.
