Keményen készül az egy hónap múlva kezdődő tanévre és annak sportversenyeire. Valamennyi szakosztálya — asztalitenisz, cselgáncs, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás — idejében megkezdte az alapozást, a felkészülést, hogy az elvárások szintjén tudja képviselni a város sportéletét.
Dobolyi Aladárt, a Sportklub vezetőjét asztaliteniszezői társaságában a Nagy Mózes Líceum focipályáján találtam. Tanítványai erőnléti edzését vezette, odaérkezésemkor még hátravolt három futókör. ,,Levezetésnek" kell is ennyi... A líceum régi tornatermébe vonultunk, itt állították fel a KSE asztalitenisz-terméből elhozott asztalokat. Az asztaliteniszezők otthonát, a KSE egykori klubházát, asztalitenisz-csarnokát ugyanis javítják, korszerűsítik, s ezért egy időre ide költöztek a pingpongozók, ez lett a nyári otthonuk.
— Mondd, Aladár, hogy áll a KSE klubházának korszerűsítési munkálata? Elkészül az őszre?
— Ez ügyben — így Dobolyi — megkerestem a megyei tanács elnökét, Tamás Sándort, aki ígéretet tett arra, hogy személyesen tárgyal a hivatalos szervekkel, és mindent elkövet, hogy segítsen legalább a fontossági sorrend betartásában. Az asztalitenisz-terem elkészítése lenne most a legfontosabb, az elsődleges lépés. A padlózata jó állapotban van, csupán a belső vakolást kellene elvégezni, na meg a villany és a fűtésrendszer vezetékeit, csöveit kell beszerelni, felszerelni szeptember 15-ig. Ha ez nem jön össze, akkor az asztaliteniszezőknek egyszerűen nem lesz edzéslehetősége, hiszen az iskolák mindenikének szüksége lesz a tornatermekre. Ami pedig a volt KSE-klubház jövőjét illeti, csak azt mondhatom: nem tudom, mikor kapunk annyi pénzt, hogy a klubház új arcot válthasson, és Kézdivásárhely újabb — az új sportcsarnok mellett — gyöngyszeme lehessen. Ebben a gazdasági válságban minden-minden bizonytalan.
— Erről ennyit. Mondd, milyen volt az Európa-bajnokságot követő sportminiszteri fogadás?
— Kanabé Szilárd mint érmes, jómagam mint edző vettem részt Plăcintă miniszter asszony fogadásán. Jó volt látni, érezni, hogy értékeli a munkánkat, a gyerekek teljesítményét.
— Közben Franciaországot is megjártátok, s most itthon dolgoztok...
— Hatodikán kezdtük meg az itthoni felkészülést a szentgyörgyi edzőtáborozást követően. Most vasárnaptól Székelyudvarhelyen folytatjuk az edzőtáborozást, majd 21—22-én részt veszünk a hagyományos szolnoki Szent István Kupa nemzetközi vetélkedőjén.
— Hány gyerekkel utazol Szolnokra?
— Hattal, egészen pontosan Kanabé Szilárddal, Szőcs Tamással, Barti Lóránttal, Veres Zoltánnal. Szabó Tamással és Dombai Hunorral. Rangos vetélkedő lesz, erős mezőnnyel. A cél természetesen felülmúlni korábbi teljesítményünket, tehát nem először veszünk részt ezen a kupaküzdelmen.
— Nem említetted Turóczy András nevét.
— Nem, mert ő Lipcsébe igazolt, és már el is utazott, azaz Párizsból nem haza, hanem Lipcsébe ment, hogy megkezdje a felkészülést új klubtársaival.
— A Nagy Mózes Sportklub többi sportágának, szakosztályának vannak-e pályagondjai?
— A többinek nincs gondja, a cselgáncsnak állandó terme van, a labdarúgóknak itt van az udvar végében látható gyepes focipálya, a jégkorongozók most szárazedzést végeznek, de nekik egyelőre biztosított a szabadtéri jégpálya (csodára, azaz a pálya közeli befedésére nem merek gondolni), a kosár- és kézilabdázók a Turóczi Mózes Általános Iskola tornatermében és az új sportcsarnokban dolgozhatnak. És dolgoznak is keményen. A cselgáncsozók Balkán-bajnoki érmet, világbajnoki hetedik helyet szereztek, Farkas Alpár most éppen az U16-os kosárlabda-válogatottal a portugáliai Európa-bajnokságon van, ott irányítja a válogatottat, Szász Csaba kézilabdázói is edzőtáboroztak, kik a tanár úrral, kik a válogatottal. Csengeri labdarúgói is lázasan készülnek az őszi rajtra, ők az új bajnoki évben a C- és D-osztályban fognak szerepelni. Elégedett vagyok mind a tanárok, mind a diáksportolók hozzáállásával. Itt, nálunk, a Nagy Mózes Sportklubban jó a munkaszellem, a tanárok mindenike tisztában van hivatásával és az elvárásokkal. Jó velük együtt dolgozni.
— Akkor hát továbbra is jó munkát!
— Köszönjük.
Kézdivásárhely sportjának utánpótlásbázisa állja helyét, teljesíti feladatát. A folytonosság biztosítása, azaz a Nagy Mózes Sportklubból kikerült sportolók további sportolása lehetőségének megteremtése, a felnőttkorosztályú csapatok életre hívása a KSE, a város feladata. Reméljük, megértik az idő szavát, felmérik a város lakosainak sport iránti szeretetét, vonzódását. A kézdivásárhelyiek egészséges lokálpatriotizmusát parlagon hagyni több, mint vezetői felelőtlenség, az egyenesen bűn. Csak emlékeztetőül mondom, két C-osztályos focicsapata is volt egy időben a városnak, felnőttkorosztályú női kézilabda-együttese, birkózócsapata, jégkorongegyüttese... És akkor még nem szóltam Kalith Attila atlétáiról, a város sportmozgalmának zászlóvivőiről, akik nemcsak itthon, az országban, hanem Európában is ismertek voltak. Na szóval, van bőven, amin fáradozni. Ez a város megérdemli!
