Megint nem lesz elég rendőr az utcákon. Miután a Bajnai-kormány több pénzt ígért a rendőrségnek, mivel belátta, hogy a közrendvédelemre egészen egyszerűen több erőforrást kell biztosítani, különösen az ország bizonyos veszélyeztetett vidékein, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úgy nyilatkozott, hogy a többleterőforrások természetesen továbbra is megvannak, a rendőrség rendelkezésére állnak, de a túlórákat minden szervezetnél korlátozni kell, a rendőrség esetében a vezetőknek azt kell eldönteniük, melyek azok a térségek, különösen Kelet-Magyarországon, ahol az erőforrásokat korlátozni kell, és az állandó járőrözést, rendőri jelenlétet biztosítani. * Végül is nem került sor hét végén a nemzetközi neonáci tüntetésre. Halálának évfordulóján ,,a béke hírnökét", az idejekorán Angliába szökő Rudolf Hesst ünnepelték volna. Nincs terünk itt Hess ellentmondásos szerepével foglalkozni, a tüntetés betiltása körül robbantak ki a viták a törvényben lévő joghézagok miatt. Miután a köztársasági elnök és a kormányfő is elítélte a tervezett demonstrációt, a bíróság végül döntött: nem engedélyezte, de a Helsinki Bizottság lelkes jogvédői szerint nem egészen törvényesen jártak el, a megoldás szerintük az lehetett volna, hogy engedélyezik a tüntetést, s ha azon rendbontás történik, vagy tiltott önkényuralmi jelvényeket viselnek a felvonulók, azonnal betiltják. Más jogvédők azzal érvelnek, hogy a betiltás sérti a magyar gyülekezési törvényt, hiszen újra világosan látszik a kettős mérce: a Kádár János emlékére szervezett demonstrációkat általában engedélyezik… * Miután viszont Németországban is betiltották a Hess emlékére szervezett tüntetést, nyilvánvalóan nem tett volna jót Magyarország amúgy is alaposan megtépázott nemzetközi megítélésének. Ilyen szempontból a bíróság helyesen döntött, hiszen mind a pártok, mind a civil társadalom elítélte a neonáci demonstrációt. * S most a botrányokról, amelyek hétről hétre dagadnak: egyre nő azon vezetők száma, akiknek az elmúlt években kötött menedzseri szerződéseik miatt milliós végkielégítéseket fizettek ki a súlyosan veszteséges állami vállalatnál. Több elemző feltételezi, hogy afféle iparág alakult ki a közpénzek lenyúlására, egyesek csak azért mentek volna a BKV-hoz, hogy — előnyös szerződéseket kötve — egy idő után lelépjenek. Feltételezik azt is, hogy a pénzen — a végkielégítések összegén — a beavatottak osztoztak volna. Ez viszont súlyos gyanú, a tény viszont az, hogy egyelőre csak a százmilliós végkielégítéssel távozó aligazgató esetében — ráadásul a pénzt ő maga utalta ki magának — már megindult az ügyészségi vizsgálat, a vállalatért felelős alpolgármester, Hagyó Miklós a jelenlegi vezérigazgatóra hárítja a felelősséget, Kocsis István azzal védekezik, hogy a vitatott és számára is érthetetlenül nagyvonalú menedzseri szerződéseket nem az ő idejében kötötték, ő már csak örökölte ezt a helyzetet. Felelősség terheli a vizsgálóbizottságot is, ha nem tudtak a százmilliókra rúgó kifizetésekről, akkor azért, ha tudtak, akkor pedig azért… Úgy tűnik, a budapesti polgármesteri hivatalon belül megindult a politikai harc a szocialista és a szabad demokrata képviselők között, a felelősség egymásra hárítása különös színben tünteti fel a városvezetést…