Egy tömeghez beszélek lelkesen, azt magyarázom éppen, hogy mindenkiben rengeteg érték rejlik, csak felszínre kell hozni, és mindehhez akarat kell, nyitottság, tartás. Figyelmes arcok néznek vissza, megértették, gondolom, amikor Áci néni a bal sarokban odasúgja a mellette levőnek, hogy Péterfi Kázmérnak nője van, rendszeresen csalja a feleségét.
A fejek, mint a szinkronban mozgatott bábok, feléjük fordulnak, és lassan sistergő suttogássá, nyüzsgéssé forr össze minden. Néhány szomorú tekintet szegeződik rám, érzem, hogy csatát vesztettem, amikor fülembe hasít egy autóriasztó hangja. A gazda jó alvó lehet, mert sokáig tart a harsona, de nekem peregnek tovább a képek.
Szülői értekezleten vagyok, ahol az összegyűltek döbbenten veszik tudomásul, hogy tizenhárom-tizennégy éves gyerekeiknek negyven-ötven szexuális kapcsolatuk volt, és most mindannyiukat szifilisz miatt injekciózzák.
Jaj, hát ez a tegnap esti filmből maradt vissza — gondolom kábultan —, amikor részeg hangoskodás, nevetés jut el a tudatomig. Fiatal hangok, fiúk, lányok vegyesen.
Rázendít a szomszédék bak macskája is, ráhangolódva a szabados szellemre.
Egy fiús apa szólal meg a szülői értekezleten: ,,Jól teszi, én is mindig ilyenre vágytam!"
Én még mindig küszködöm álom és ébrenlét között, amikor hangos fékcsikorgást, majd röhögést hallok, és ismét bekapcsol egy riasztó.
A hangulatom kétségbeejtő, szeretnék felébredni, de a valóság annyira összefonódik az álommal, hogy csak percek múltán sikerül kinyitnom a szemem.
Felkapcsolom a villanyt: éjjel négy óra, szombat, állapítom meg, és még hallom a távolodó visongást, röhögést.
