Fejér Ákos életsorsa és az övé között az idősávok eltolódása, a földrajzi térségek mássága ellenére sok az analógiás történet. A szülők kuláksága, iskoláztatási nehézségek, s ehhez hasonlók.

Az andezittáblára kőbe faragott figurális ábrázattal is találkozunk, gyanítom, hogy az első ilyennel a Samu kőfaragászata során. Az, hogy mennyiben azonosul alkotása személyével, egyetlen mondatba tömöríthető: Ákost az átkosban nem mindig nézték jó szemmel, mert felfelé sepert a lépcsőn — mondja.

Ebből a tömör jellemzésből derül ki, mekkora szimpátiával gondol az alkotás alanyára, akinek emlékéhez a kő keménysége és maradandósága igen illő.

Fejér Ákos lisznyópataki és sepsiszentgyörgyi tanítói-tanári állomáshelyei között Mikóújfalu olyan hely, amelynek újabb kori arculatát az ő személyisége is alakította. A sokféle létesítmény mellett, amelynek kezdeményezője és kivitelezője volt, engem leginkább az ragad meg, hogy nemcsak sportpályát, melléje épületeket, lelátót s annyi egyebet épített, hanem talán közösségépítőként alkotta a legnagyobbat és a legmaradandóbbat. Dacolt a kor kihívásaival, európai kerékpáros túrái rendkívüli fizikai felkészültséget és erőfeszítést feltételeztek ugyan, de ezt is felülmúlta az az akaraterő, az a szabadságigény, amely ezt a közösséget közösséggé tette, olyanná, hogy Fejér Ákos éltében-holtában is tovább él, összetart ez a közösség.

Fejér Ákos emlékét Mikó­újfalu bejáratánál kopjafás, kőtömbös emlékmű őrzi, nevét felvette a helyi általános iskola, amelynek falára kerül az idei falunapon az Urszuly Samu faragta alkotás.

Szimbolikus, Fejér Ákosra jellemző az az önzetlenség, amely az ő szellemi kisugárzásának bennünket is megérintő csóvája: a mikóújfalusi kőfaragóműhelyben ezek az alkotások ingyen készülnek, mert nincs pénz, az eb verte. Jóféle kő és faragószerszám, a hozzáértéssel és tudással párosuló elkötelezettség viszont van.

Ez is a Fejér Ákos-féle örökség egyik eleme.