Balázs Anti kifaragta magának azt a közéleti státust, hogy ha valahol, valamelyik temetőben valaki jóérzésű ember meglát egy korhadó kopjafát, megtalálja az útját-módját, és értesíti a vőfélykedéséről Bajuszkirályként ismert fafaragó mestert, hogy orvosolná meg azt a beteg fát.
Ez történt most is egy Nyárád menti faluban. A temetőben találtak egy kopjafát, méghozzá egy negyvennyolcas Kossuth-huszárét (képünk), Anti képes egy ilyen fáért a világ végére is elutazni. Felmérte a fa egészségi állapotát, annak történeti és megmentésének morális értékét, elhozta haza, Háromszékre, letakarította, a korhadt részeket kimetszette, jóféle kenceficékkel tartósította, és megállapította, hogy ez az ereklyefa a következő másfél száz évet Isten szabad ege alatt nem bírná ki, ezért a templomban helyezik el, de hogy a temetőben se maradjon jel nélkül a sírhant, megfaragja jóféle száraz fából a kopja hű mását, és azt helyezi oda. Közben példát is statuál, hogy miként kellene vigyáznunk az ilyenféle örökségre. (sylvester)
