A nemzeti sportcentrum — és nem is akármilyen, hanem negyvenmillió euróba kerülő —, majd a városi sportklub — hogy ez milyen lett vagy lesz, arról fogalmunk sincs, mert aki a mézesmadzagot elhúzta az orrunk előtt, arra nem vállalkozott, hogy vázolja elképzeléseit, gondolom, azért, mert nincs is neki olyan, a ,,madzagot" amolyan politikai fogásnak szánta — beharangozása után ,,csend borult a tájra".
Sportbázisainkon zavartalanul nő a burján, halmozódik a hulladék, a kosz, a falakról zavartalanul hull a vakolat... igaz, az Alpin Sportegyesület és az Aluta Triatlon Sportegyesület egy-egy triatlonversennyel meg akarta zavarni, s meg is zavarta a megyei sportvezetés nyugodt álmát, de azt nem lehet, azokat ott, a székházban nem olyan fából faragták. Oda sem dugták az orrukat például a Háromszék Kupa-triatlonviadalra. Hiába na, messze van a Rétyi-tó, s nincs szolgálati autójuk. Nálunk, a megyében sporttéren a nyár olyan, mint a hétfő — a fű sem nő, vagy ha mégis, akkor csak egy-egy szál... Na de mindegy, még pár nap, s kiszaladunk a nyárból, és a labdarúgás mellett a többi sportjáték — kézilabda, kosárlabda, jégkorong — is megkezdi az őszi bajnoki vetélkedők sorozatát.
Megkezdik... Igaz, a női A-osztályos kézilabdacsapatunkra vonatkozóan csak ígéreteket fogalmazott meg a klub igazgatója, konkrét lépéseiről mélyen hallgat a fáma. Az edzők is azzal ,,fenyegettek", hogy szólnak az első edzés előtt... A telefonom azóta is néma. A palánkok alól is csak a szervezkedés hírei érkeznek. Minden bizonnyal arra gondolnak, a kosárlabdában felhígult a mezőny, a nemzetközi porondon pedig a román kosárlabda változatlanul kullog, s nem érdemes kapkodni... Más a helyzet ifjúsági szinten, ott nagy a mozgás Sepsiszentgyörgytől fel Kézdivásárhelyig, a kézilabdától el egészen a jégkorongig (ők mindig és időben a szárazedzésekkel kezdenek).
Az egyéni sportokat most hagyom, mert nem tartoznak a hétről hétre tömeget mozgató tényezők közé. Megszoktuk már, hogy érmes sikereikkel rázzák fel a sportbarátok lankadni tűnő figyelmét, természetesen, már amelyiknek vannak érmes sikerei.
Na szóval, vége van a nyárnak... Ami elmúlt, tudjuk, ismerjük. Most csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a sportcentrum és a sportklub után mivel és mikor szédítenek még tovább. Mert kell valamivel szédíteniük, ha nem akarják, hogy erősen odafigyeljünk hétköznapjaink visszásságaira, sportéletünk botrányaira, a logikátlan pénzpazarlásokra. Példa nindenikből akad bőven.
