Utána német majd legújabban svéd cégek is jelezték, hogy egyes termékekben, egy szójás csokoládéban vagy (ez a nap híre!) egy kapucsínófajtában is található a rettegett dioxin, amely ellen egyebekben az unióban évek óta elkeseredett harc folyik, igyekeznek kiszűrni, amennyire lehet. Csakhogy mennyire lehet, és lehet-e? Az elmúlt két hét botránykrónikája bebizonyította — ez legalább megnyugtató! —, hogy az uniós riasztólánc működik, mivel az érvényben lévő törvények szerint a gyártó cégek felelősek az általuk termelt élelmiszerek minőségéért, óriási kockázatot vállalnak, ha nem jelentik azonnal a gyanús vagy gyanúba keveredő élelmiszereikről, hogy feltételezhetően az egészségre káros anyagokat tartalmaznak. Ezután az egyes tagországokban — ahol ezeket a készítményeket forgalmazzák — megkezdődik a laboratóriumi vizsgálat, amely hol (részben) megnyugtató eredményt hoz, mint legújabban Magyarországon, ahol a gyanús élelmiszerekről kiderült, hogy mégsem tartalmaznak olyan mennyiségben mérgező anyagot, hogy az káros lehet az egészségre, de a fogyasztó mégsem nyugodhat meg, mert jön az újabb hír vagy rémhír, újabb készítmények keverednek gyanúba, kerülnek le a nagy áruházláncok polcairól, s kezdődik az újabb minuciózus ellenőrzés. Egy bizonyos: ha a riasztólánc jól is működik, az élelmiszerek forgalmazása körül már nem ilyen megnyugtató a helyzet. Az unió egyetlen piac, különféle nagy áruházláncok különböző, sokszor ellenőrizhetetlen forrásokból szerzik be termékeiket, bízva a gyártóban. Hogy ez a bizalom nem mindig megalapozott, mutatják az elmúlt hetek eseményei is. De ezenfelül is gond van az élelmiszer-forgalmazás körül, nagyon sokszor lejárt szavatosságú termékeket tartanak a polcokon, a nagy augusztus eleji magyarországi áruház-ellenőrzések meggyőzően bizonyították ezt, s felmerültek a védekezés különféle formái, hogy nyilvánosságra hozzák a gyanúba keveredő forgalmazó cégek nevét, hogy növelik a bírságokat, de valami elindult a közös európai piacon, s repül, mint egykor Toldi kezéből a nehéz kő. És ki tudja, ki tudhatja, hol áll meg? Legújabban egy önmagában veszélytelen mellékanyag, az Indiából, Pakisztánból, Afrikából, Dél-Amerikából behozott guargumi keveredett gyanúba, amelyet kiváló zselésítő tulajdonságai miatt számos élelmiszer segédanyagaként is felhasználnak. Szakértők szerint a guargumi kétféleképpen lehet szennyezett, a szállítás során környezeti hatások érik, vagy — s a német szójás csokoládéital példája bizonyítja — a gyártás során kerül dioxin bele. Hogy ez miként lehetséges, sejtelmünk sincs. Egy bizonyos: a pánik nő, mint a mesebeli kisgömböc, a fogyasztó pedig áll a polcok előtt, és töpreng. Legjobb lenne nem is enni, a cigány is erre akarta rászoktatni a lovát, igaz, amire megszokta volna — felfordult...