Emlékezők az úz-völgyi katonatemetőben — a lelki tartás erősebb minden fegyvernél
Több száz zarándok kereste fel idén is részt az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés napján a sírkertet, emlékezni és fejet hajtani a hazájukat védő katonák előtt. A hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre bensőséges ünneppel, szentmisével és újabb emlékjelek avatásával tisztelegtek az egybegyűltek.
Hatvanöt éve immár annak, hogy az augusztus 23-i román átállás utáni szovjet offenzíva az Úz-völgyét is elérte, és az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a fenyvesekkel körülvett katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek.
Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés — emlékezett rövid köszöntőjében dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese.
Gergely András csíkszentmártoni polgármester azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. Pedig a hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni — fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalva, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem, feltette a kérdést: mikor érjük meg mi is azt, hogy ellenségeskedés nélkül emlékezhessünk?
Az ünnepi szentmisét celebráló Berszán Lajos gyimesi plébános-iskolaigazgató szentbeszédében arra kérte az egybegyűlteket: imádkozzanak az elesettekért, de azokért is, akik félnek az emlékezéstől. A lelki erő, a hit erősebb minden fegyvernél, s mert mi őshonosok vagyunk, ismerjék el, hogy jogaink vannak — mondta Berszán atya, aki legfontosabbnak azt látja, hogy ne ártson magyar a magyarnak. Incze Sándor református esperes imájában az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozta, hogy úrrá tudjunk lenni a napjainkban pusztító második ,,lelki trianonon".
Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd (közülük immár egy sem él) emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt.
