A romániai intézményrendszerek korróziója, kiürülése mélyen összefügg az eredeti demokrácia válságával. Ha a hatályos jogszabályoknak nem lehet érvényt szerezni, maga a demokratikus intézményrendszer kerül válságba, működésében mutatkoznak zavarok, akkor valóban csupán paravánként, álcaként szolgál, elfödni a kíméletlen hatalmi (személyi és párt-) harcokat és az ezekkel összefüggő, az ország gazdasági életét behálózó korrupciót.
Ha egy házelnök nem ismeri a házszabályt, ha a parlament vizsgálóbizottságát máig azonosíthatatlan személyek magában a képviselőház épületében hallgathatják le, s hozhatják nyilvánosságra a felvételeket, ha egy miniszter egyszerűen nem hajlandó felfogni, hogy a kormány, amelynek tagja, a parlament ellenőrzése alatt áll, és folyamatosan bojkottálja a tevékenysége kivizsgálására alakuló parlamenti bizottságot, ha az államelnök testvérének korrupciós ügyei, törvénytelenségei elképesztő méreteket öltenek, ráadásul a zűrös, botrányos esetekben érintettek nyíltan beszélnek arról, hogy igen, természetesen azért vonták be őt is az üzletbe, hogy kijárjon ezt-azt a fivérénél a Cotroceni-palotában, ha a román politika felelős beosztású személyei egészen egyszerűen tájékozatlanok, akkor nagy baj van. Nagyon nagy. Kongatni lehet a vészharangokat. Andrei Pleşu után, emlékezzünk, egy fiatal jogász, Elena Udrea lett Băsescu elnöki tanácsadója, és Robert Turcescu egy műsorában azonnal bizonyította is tájékozatlanságát és tanácsadói alkalmatlanságát, megkérdezvén tőle, hogy — még az ország uniós csatlakozása előtt voltunk! — mit szól hozzá, Norvégia Románia és Bulgária felvétele esetén bojkottal, kilépéssel fenyegetőzik, s ezt a norvég köztársasági elnök nyomatékosan fogalmazta meg. A tanácsadó egyáltalán nem kezdett el nevetni a viccen, nem is jött zavarba, mondván, hogy minden lángnak van füstje, és majd Norvégia is elfogadja a helyzetet, legalábbis ő bízik benne. Akkor kézhez kapta a zárt borítékot, és végre megtudhatta, hogy Norvégia királyság, és nem tagja az uniónak. Kiderült, erről az elnök tanácsadójának nem volt tudomása. Ezek után mint turisztikai miniszter bakit baki után követ el, a politikusok pedig egymásra mutogatva a népszerű tévéműsorokban, mindent az elnökválasztási kampány számlájára írnak. Matei Călinescu egyik tanulmányában a román történelem aszinkronitásáról beszél. Úgy tűnik, megállapítása máig érvényes, az ország tagja az uniónak, a NATO-nak, de a nagy nyomásra elfogadott jogszabályokból, intézményrendszerekből egyszerűen gúnyt űznek… Nemcsak személyeknek kellene változniuk, de a mentalitásnak is, ennek viszont 2009 augusztusa végén a nyomait sem látjuk...
