Az Áttörés Melocco Miklós értelmezésében civil kezdeményezés, megvalósítói az egyszerű emberek, a ,,mezei hadak", amelyek élve a lehetőséggel és kihasználva az adott helyzetet, részeseivé válnak a húsz esztendő alatt méltatlanul mellőzött történelmi tettnek: elindítanak egy olyan folyamatot, amelynek következményeként kártyavárszerűen tűnik el a hírhedett vasfüggöny a kelet-európai szovjet csatlósállamok és Nyugat között, a sopronpusztai kapunyitást nemsokára a berlini fal szétverése és a két Németország egyesítése követi. (Jellemző érdekességként jegyezzük meg, hogy Angela Merkel német kancellárasszony ennek a magyarok által kezdeményezett és végrehajtott világtörténeti jelentőségű mozzanatnak adott nyomatékot sopronpusztai, soproni jelenlétével és szavaival: ,,Magyarország húsz éve szárnyat adott a németek, az NDK-s polgárok szabadság iránti vágyának azzal, hogy a határt résre nyitotta, amelyet soha többé nem lehetett bezárni.")

Melocco Miklós Áttörése a civil tömeg szoborcsoportos megjelenítésével megrohamozza két évtized alatt azt a köztudatba betáplált hiedelmet is, miszerint Horn Gyula és Alois Mokh külügyminiszternek lenne köszönhető (csak) a határ drótvágós szétvágása. A mostani soproni rendezvénysorozat a helyére tette ezt a szimbolikus jelenetet is, méghozzá akkora nyomatékkal, hogy Horn Gyula nevének kiejtését következetesen mellőzték a visszaemlékezők és az elemzők.

Sólyom László köztársasági elnök emlékműavató beszéde is az Áttörés népakaratot érvényesítő szerepét, a politikumra nehezedő nyomásgyakorlást emelte ki — tulajdonképpen a szoborcsoport alkotójának üzenetét fogalmazta újra — olyannyira sarkosan, hogy a Németh Miklós akkori kormányfő és Pozsgay Imre államminiszter nevét és szerepét előbb meg sem említette, azt viszont hangsúlyozta, hogy a határáttörés nem a reformkommunisták érdeme, hanem a civil kezdeményezőké. ,,Kőbe faragva örök jele lesz ez az emlékmű az NDK-s polgárok életüket is kockáztató kétségbeesett bátorságának, a nagy menekülésnek és a szabadulás hihetetlen élményének." Továbbá: ,,Nem valamilyen reformkommunista program valósult meg."

Angela Merkel viszont név szerint is köszönetet mondott Németh Miklósnak és Pozsgay Imrének, Sólyom László pedig még aznap este visszautalt a kérdésre, s a fertőrákosi barlangszínházi koncerten a nagy nyilvánosság előtt emelte ki Németh Miklós személyes szerepét a vasfüggöny lebontásában.

A mostani Áttörés harmadik eleme Németh Miklós megszólalása húsz évi hallgatás után. A volt kormányfő — akinek egyébként Sólyom László augusztus 20-án a legmagasabb magyar kitüntetést adományozta — a soproni tudományos ülésszakon felelevenítette azokat a mozzanatokat, amelyek az 1989-es év márciusa után bekövetkeztek, a Gorbacsovval való többrendbeli találkozását (Moszkva, Bukarest) és a téma nyugati — ausztriai, nyugat-németországi — kezelését is. Ebből és egyéb visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül, hogy a vasfüggöny lebontását már márciusban elkezdték, s a Páneurópai Piknik megszervezésére (Pozsgay Imre az egyik fővédnök) azért kerül sor, hogy a világ közvéleményének figyelmét ráirányítsák erre a világtörténeti jelenségre. A tömeg a szalonnasütés szintűre tervezett pikniket rendezi át egy elemi erővel határra rontó mozgalommá. (Ismét jellemző — amint ez a Népszava tudósításából kiderül —, hogy Kovács László volt magyar külügyminiszter, mostani EP pénzügyi biztos meghívás nélkül utazott Sopronba Horn Gyula határbontó szerepét megerősítendő szándékkal. Kovács László az akkori magyar külügyminisztérium érdemeit ecsetelte. Né­meth Miklós erre reagált a címzett nevének említése nélkül, kijelentvén, hogy ,,nincs olyan ország, amelyikben a külügyminiszter ad parancsot a belügyminiszternek".)

Áttörésként értelmezhető az is, hogy a soproni szervezők a megemlékezések civil jellegét hangsúlyozva nem engedték a rendezvény közelébe a politikusokat, illetve még Bajnai Gordon miniszterelnök is csak magánemberként lehetett jelen. Persze a kormányfő azt azért nem mulasztotta el, hogy Angela Merkel kancellár asszonnyal a koncert szünetében ne váltson szót.

Utólag derül majd ki, hogy igaz-e az a feltételezés, miszerint a két évtizede hallgató Németh Miklós megszólaltatása azt is szolgálná, hogy a jövő évi választásokon esetleg miniszterelnök-jelöltként induló politikust a közérdeklődés sodrába vonják? Többek szerint bizonyos jelek arra mutatnak, hogy egyedül ő lenne alkalmas személy, hogy a hitelüket vesztett baloldali politikusok sokasága között a Kádár-korszak után nosztalgiázó és a sok csalódás miatt közömbössé vált baloldali szavazókat megszólítsa. Az viszont előre borítékolható, hogy amennyiben ez bekövetkeznék, akkor a Németh Miklós személye kerülne kereszttűzbe. Többen máris azt firtatják, hogy a Grósz Károlyt követő miniszterelnöknek mekkora szerepe volt a rablóprivatizáció elindításában, az ország vagyonának szétlopatásában és a ,,kádári káderek" átmentésében.

Áttörésként értelmezhető az is, hogy Sopronpusztán végre megszületett az első, az 1989-es vasfüggönybontás történelmi jelentőségére utaló, több nemzet érdeklődését Magyarország korabeli szerepére irányító monumentális Melocco-emlékmű, amely a győzelemre képes magyar nép emlékszobra, annak a világra szóló tettnek a megörökítése, amikor egy rab nép kaput nyit egy másik rab népnek a szabadság, a felszabadulás felé. (Olyan körülmények között, amikor a falurombolásos Románia éppen vasfüggönyt erősít a román—magyar határon.)

Vajha ez az üzenete révén is áttöréses Áttörés elindítaná azt a folyamatot, hogy a magyarságnak a Páneurópai Piknik gondolatával ellenkező irányt képviselő szégyenemlékműveinek és utcanevei tömegének, a Kun Béla és Tolbuhin utca nevének, a felszabadítás címén a nagy leigázás emlékműveinek eltakarításához vezessen, amelyek ma még szembe merednek a sopronpusztai Áttörés Emlékművel.