Ez sikerült is, hiszen a 38 éves olaszteleki Bartalis Szabolcs és a 32 éves sepsiszentgyörgyi, Étfalván élő Szőcs Csutka Levente épségben jutott fel és le a hegyről. Igaz, ehhez kellett az alpinsportos hegymászók tapasztalata és remek felkészültsége. A háromszéki egyesület biztosította a kezdő hegymászók ruházatát, szállítását, és így a két természetszerető fiatalnak alig száz eurót kellett elköltenie az expedícióra, amit a Depo és a Harcon Rt. támogatott.

Az Alpinsport és a Régió Rádió által szervezett Mont Blanc kezdőknek expedíció Magyarországon, Szlovénián és Olaszországon át augusztus 18-án érkezett az Alpok legmagasabb csúcsának tövébe. Másnap az expedíció elérte a 3200 méter magasan lévő Tête Rousse menedékházat, miután jó kényelmesen felfogaskerekűzött 2372 méterig. Augusztus 19-e nagyrészt akklimatizációval telt el, majd következett a 3817 méter magasan lévő Gautier menedékház. Augusztus 21-én reggel fél nyolckor az expedíció feljutott a 4810 méter magas Mont Blancra. A csapat éjszaka fél kettőkor vágott bele a nagy kalandba, majd a sikeres csúcstámadás után a 3817 méter magas Goutier menedékház mellett töltötték az éjszakát egy kisebb hóviharban. A túra résztvevői augusztus 22-én szerencsésen leereszkedtek Chamonix-ba, útjuk a Bionassy és a Bosson gleccser mellett vezetett le, érintették a Téte Rousse menedékházat, majd 2300 méter magasról a Tramvai du Mont Blancnak nevezett fogaskerekű vasúttal ereszkedtek le a hegy lábához.

Szőcs Csutka Levente 1977-ben született, s a túrázással már gyerekkorában megismerkedett. Édesapja már 12 évesen feladta rá a csöves hátizsákot, a Fogarasi-havasok után lassan bejárta a Kárpátok nagy részét.

— Mi keltette fel az érdeklődésedet a Mont Blanc kezdőknek expedíció iránt?

— Mindenkinek, aki jön-megy a hegyekben, álma lehet, hogy feljusson a Mont Blancra. Az expedíció nagyon jó volt, annak ellenére, hogy voltak meglepő részei is, mint például, hogy nem közösen kajáltunk. De ezek mind belefértek. Inkább pozitív élményeim vannak erről a hegymászásról, mint negatív. Elég sok mindent tudtam tanulni, sok új dologgal szembesültem.

— Mi volt a nehezebb: a felkészülés erre az expedícióra vagy a hegyet megmászni?

— Talán a hegyre felmenni volt a nehezebb. Én nap mint nap űzök valamilyen sportot: biciklizés, úszás, szaladás, de az viszont nem az erősségem. Gyakran túrázom, így nem jelentett különösebb nehézséget az, hogy felkészüljek erre a feladatra.

— A család miként fogadta azt az ötletedet, hogy felmásszál a Mont Blancra?

— Az elején kissé negatívan álltak hozzá a dolgokhoz, de amikor megbarátkoztak az ötlettel, azt mondták, hogy nyugi, mehetek. Ez volt a szülinapi ajándékom.

— Mi maradt meg a legjobban ebből a kirándulásból?

— Maga az egész expedíció egy életre szóló kirándulás volt. A történtekből különösebben nem tudnék kiragadni bármit is, hiszen egyben az egész volt szép.

— Ez a mostani siker nem ösztönöz arra, hogy a jövőben újabb és újabb csúcsokat hódítsál meg?

— De igen, és nagyon szeretném is ezt. Több helyre is el szeretnék jutni, de ez még a jövő titka. Egyelőre még nincs konkrét célkitűzésem.

Bartalis Szabolcs a Háromszék hasábjaiból értesült az Alpinsport felhívásáról, és már akkor titokban bízott abban, hogy ott lehet, megmászhatja a hegyet. Számára a válogatás jól ment, és tizenkilenc természetjáró közül választották be a csapatba.

— Ez életed első expedíciója. Milyennek tűnt?

— Számomra minden új volt, hiszen én ilyen távol és ennyi időre hegyet mászni még nem voltam. Tavaly december óta tagja vagyok az Erdélyi Kárpát Egyesületnek, és gyakran túrázgatom velük. Ezek a kirándulások maximum háromnaposak, és ismerősökkel vagyok. Most egy számomra teljesen idegen társaságba cseppentem bele, amelyben nem ismertem senkit, és a Mont Blanc is másabb, mint a mi hegyeink. A fogaskerekű után kezdtük meg a hegymászást, a Tête Rousse-házig köves volt a terep, s ezért sokat nem láttunk a tájból. Amikor onnan továbbindultunk, kezdett igazából érdekessé válni a dolog. Hajnalban volt a csúcstámadás, induláskor nagyon nyugodt volt az idő. Szél sem volt, és hideg sem. Ennek ellenére jól felöltöztünk, én még sapkát is tettem, de a fülemet nem takartam el. Jól is tettük, hogy felöltöztünk, hiszen 4400 méter felett elkezdett fújni a szél. Csuklyát kellett volna tennem, de azt becsípettem a hátizsákom alá. Hogy feltegyem, meg kellett volna állni, és nem akartam hátráltatni a társaságot, így csuklya nélkül folytattam az utat. Voltam már téli túrán, s úgy döntöttem, nem olyan vészes ez az idő, és ki lehet bírni a hideget. Amikor fent voltunk a csúcson, annyira lenyűgözött a látvány, hogy kiejtettem a kezemből egy doboz üdítőt. Sajnos, fényképezni nem tudtam, mivel korábban lemerült mindkét rend aksim. Visszafelé minden rendben volt, éjszaka kitört a vihar, amit a sátorban vészeltünk át.

— Az expedíció alatt érezted magad egy pillanatra is veszélyben?

— Nem. Mindenki magabiztos volt, és egyáltalán nem találtuk magunkat szembe magasabb kockázattal járó feladattal. Rengeteg emberrel találkoztunk, majdnem mindenki sikeresen hódította meg a 4810 méter magas hegyet.

— Vannak hegymászással kapcsolatos jövőbeli terveid?

— Persze. Jövőben készülők egy biciklitúrára Törökországba, és nagyon remélem, lesz alkalmam majd ott is hegyet mászni. Addig is itthon hódolok a szenvedélyemnek.

Tulit Zsombor neve már egyet jelent a hegymászással, az általa meghódított hegyek lajstroma sem készül különösebb bemutatásra. Idén az antarktiszi és a himalájai expedíciók után egy új tervbe kezdett be, amit siker koronázott.

— Kezdő hegymászókat felvinni a Mont Blancra. Honnan származik az ötlet?

— Az igény már korábbról megfogalmazódott, hiszen több kezdő hegymászó is csatlakozott volna hozzánk korábbi expedícióink alkalmával, de nem lévén elég tapasztalatuk, így az én részemről hangzott el az antarktiszi és a himalájai expedíciók között, hogy az Alpinsport szervez majd expedíciót kezdőknek is. Tizenkilenc jelentkezőből választottunk ki idén kettőt, akik több ,,vizsgán", próbán estek át. Volt közös szaladásunk, közös egynapos Király-kős túránk, sziklamászás különböző kötélmanőverekkel. Távol áll tőlünk, hogy azt mondjuk, sikerült teljesen objektíven felmérni a tizenkilenc jelentkező adottságait, képességeit, de az expedíció sikere is igazolja, hogy két olyan személyt választottunk ki, akinek nem volt különösebb gond megmászni a Mont Blancot. A szervezőknek öröm volt elindítani ezt a folyamatot, kétségtelen, hogy még van sok retusálnivaló. Valószínűleg a távlatokban elindítunk majd egy Székelyek a magasban iskolát, aminek lesz mind téli, mind nyári vonzata, és akik elvégezték ezt a hegymászóiskolát, azokról tudni fogjuk, hogy képesek helytállni egy komolyabb expedícióban.

— Az Antarktisz és a Himalája után mennyire tűnt kihívásnak az, hogy két kezdő hegymászót felvigyél a Mont Blancra?

— Én már harmadszor voltam a Mont Blancon, s eddig minden próbálkozásomat siker koronázta. Teljesen más egy ilyen expedíció, sokkal fárasztóbb. Rajtam kívül még volt másik két hegyivezető, aki szintúgy vigyázott az újoncokra. Merőben más problémák merülnek fel, az embernek sokkal nagyobb odafigyeléssel, sokkal nagyobb felelősséggel kell viseltetnie a mellette mászó iránt. Állandó jelleggel kellett ellenőrizni a felszerelést, vagy azt, hogy miként húzták fel a sátrat, vagy megvan-e minden felszerelésük. Ez most hülyén hangzik, de ha cigarettázni akar a mászó, akkor tudjon cigarettázni, ha enni akar, egyen, ha inni, akkor tudjon inni. Rengeteg újdonság elé próbáltuk őket állítani, egyedül főztek, egyedül húzták fel a sátrukat, egyazon kötélben haladtunk, hogy a ritmust tudjuk tartani. Mindketten kitűnő fizikai állapotban voltak, akár húzhattak is volna felfelé.

— Mire várhatunk tőletek az év hátralévő részében? Új expedíció?

— Az esztendő hátramaradt részét a korábban említett iskolának az előkészítésével fogjuk tölteni. Emellett nagyon sokat fogunk pihenni, hiszen 2009-re ez a három expedíció, úgy érzem, szükséges volt, de egyben elégséges is, és az itthoni hegyeken fogunk majd kószálni.