Megszokhattuk immár: a Boc-kabinet újabban hét végén is ülésezik, talán így akarják pótolni mindazt, amit hét közben a koalíciós viták miatt elmulasztottak megtenni — vagy talán így szeretnék a határozott, tevékeny kormány látszatát kelteni.
Szombaton például a költségvetés kiigazításáról döntöttek, kiderült ugyanis, az év eleji előrejelzésekhez képest sokkal súlyosabban érinti a gazdasági válság az országot, a nemzeti össztermék nyolc-kilenc százalékkal esik vissza, tarthatatlannak bizonyult a kitűzött államháztartási deficit is — egyszóval az előzetes derűlátás ellenére alaposan begyűrűzött Romániába a krízis.
A költségvetés-kiigazítás tehát egyelőre annyit jelent: a kabinet beismerte korábbi tévedéseit, ezeket igyekszik legalább annyira helyrehozni, hogy az év végéig ki tudják fizetni a nyugdíjakat, fizetéseket. Jellemző azonban a kormány tevékenységére, hogy a legfontosabb ügyekben sehogyan sem sikerül dűlőre jutniuk, a heti több ülés után jórészt csak szándéknyilatkozatokkal állnak elő, a sokszor népszerűtlen döntéseket nem merik felvállalni, helyettük szemfényvesztő, populista intézkedéseket hoznak — mint például hogy a szolidaritás jegyében a miniszterek lemondanak fizetésük egyötödéről.
Jól tükrözi a kapkodást, hogy miután néhány héttel korábban a kormányfő igen határozottan jelentette be, mely törvényekért vállal felelősséget szeptember másodikán a kabinet, mára már maga Emil Boc sem tudja, lesz-e bár egyetlen ilyen jogszabály is, vélhetően ezért visszakozott, mondván, később fogadják el a dokumentumokat. Az oktatási törvénykönyv ugyanis még nem készült el, az állami alkalmazottak egységes bérezésére vonatkozó jogszabályt tegnap nem hivatalos kormányülésen próbálták végleges formába ölteni, ma még hátravan a neheze, a szakszervezetekkel történő egyeztetés, továbbra sem világos, melyek a kabinet gazdaságserkentő elképzelései, de még a kiadások csökkentését sem tudják véghezvinni.
Miután ugyanis rájöttek, hogy a korábban rendkívül elszántan beharangozott tíznapos fizetetlen szabadság ötlete a gyakorlatban kivitelezhetetlen, hiszen nem lehet az összes állami intézményt bezárni két hétre, Gheorghe Pogea pénzügyminiszter vélhetően saját bérének önkéntes csökkentéséből ihletődve igen eredeti módon oldotta meg a dilemmát: a tárcavezetőkre bízta, miként spórolják meg a két munkahétnek megfelelő bérkiadásokat anélkül, hogy fizetetlen szabadságra küldenék az állami alkalmazottakat. És ebből látszik csak igazán: nem is oly önzetlen a miniszterek gesztusa, cserébe afféle önkéntes, hazafias munkát várnának el az állami alkalmazottaktól. De vajon a munkavégzést is példamutatónak szánják? Mert akkor bizony félmunkát végezne minden állami alkalmazott.
