A riporter számára azonban minden vélemény szent. Még az is, amely kissé elmarasztaló a szervezőkre nézve, de irányt mutat a jövő felé: ,,Ez a HMVT ― érti maga, ugye, hogy mit jelent ez a rövidítés, legalábbis kellene értenie ― nem éppen alulról építkezett. Inkább felülről. Minden faluban fel kellett volna mérni, lajstromba szedni, melyik családnak van rokona a nagyvilágban. A polgármestertől szép színes, csábító meghívót kellett volna kapnunk, hogy a család elküldje a távol élőknek, hívni kellett volna családi vonalon is haza őket. S akkor a jelentkezés szuper lett volna. Nem mindenki nézi az internetet, nem mindenki tudott arról, hogy haza lehet jönni, hogy hazahív a szülőföld, hogy ott kell lenni mindenkinek, aki egyszer mozogni tud!"

Ez volt hát a nép leckéje. Ezután barangoltunk az alvégen, érdeklődvén: milyen lesz a települések napja, mennek-e, mivel mennek? Miközben tapogattuk a lelkesedés szívverését.

Árkos a csend alatt szunnyad

― Nem éppen az alvég vagyunk ― mondták ―, de ott leszünk. Kiss Ernő alpolgármesterrel latolgattuk a Dahlström Kálmán Művelődési Társaság elnökének, Bálinth Zoltánnak az ünnepi tervét.

Pénteken várjuk az ide érkezőket, köztük olyan vendégeket, akik innen kerültek a Dunántúlra, Szolnokra, a magyar fővárosba. Délután találkozunk, fogadjuk őket az unitárius templomvárnál. A falubelieket a helybeli rezesbanda fogja összemuzsikálni, és 17 órakor ünnepi előadás lesz tiszteletükre. Köszöntő hangzik el az önkormányzat részéről, Henter Lídia szavalni fog, jómagam pedig egy rövid faluismertetőt tartok. A vendégek magukról mesélnek, elmondják, milyen szálak kötik Háromszékhez. Jelen lesznek lelkészeink, Márk Attila unitárius gitárművész zárja a fogadóünnepséget. Este nyolc órakor mind a két templomban, az unitáriusban és reformátusban meg a katolikus kápolnában is az esemény tiszteletére hosszabban szólnak majd a harangok.

Az árkosiak ma este kivonulnak a falu bejárata előtti Szentegyházi-dombtetőre, oda, ahol a falu első templomát lerombolták a tatárok, ott tábortűz világánál megáldják és megszentelik a romokat jelző új emlékkopját. Szombaton szekerekkel vonulnak fel a megyeszékhelyen, a fiatalok népi viseletben. Vasárnap ott lesz az árkosi szekér az Óriáspincén, és rajta ― mert Árkosnak falumúzeuma van ― a lepergett évszázadok muzeális értékű hagyományos használati tárgyai és munkaeszközei kapnak majd helyet. Este, ugyancsak a romok szentelte dombon, kigyúl a ,,lármatűz". A fiataloknak semmi sem szegi majd kedvét és lelkesedését, hogy hétfőn részt vegyenek a perkői Szent István-napi ünnepi búcsún.

Illyefalva éleszti a lelkesedés tüzét

A község Sepsiszentkirályban fogadja vendégeit, mert a világtalálkozó eseményei egybeesnek a Szentkirályi Napok rendezvényeivel. Ma ebéd táján érkezik meg a magyarországi testvértelepülés, Halásztelek küldöttsége azokkal a vendégekkel egyetemben, akik ez alkalommal szeretnék viszontlátni a szülőfalut ― tudtuk meg Sándor Csabától, a Kárpát-medencei Szentkirály Szövetség háromszéki képviselőjétől. Az ünnepélyes fogadást a helybeli iskolában tartják.

Mi vasárnap a vármegyei találkozóra szolgálati autóval megyünk, de visszük a szekeret is ― kezdte hamiskás mosollyal Benedek H. János polgármester. ― Kissé különösek leszünk, mert tűzoltószekérrel megyünk, egy ráfkerekűvel, felirata: Illyefalvi önkéntes tűzoltó-egyesület, 1899. Jó állapotban megőriztük, teljesen működőképes. Persze, nem oltani, csiholni szeretnénk a lelkesedést. A tűzoltókocsira lesznek kirakva a helybeli gyártók termékei, szórólapjai: tejfeldogozó, Technostar Kft., a Rustica-ház remekei, a LAM Alapítvány szórólapjai, a panziók (Rustica, Kiss-panzió) ajánlatai. Ott lesznek a Semper Sanitas magánkórház ajánlatai, virágkertészeink csodacsokrai, a községünkről megjelent tizenhat oldalas új kiadványunk. Az egész mögött egy nagyméretű pannó a község térképével és jellegzetes műemlék épületeivel.

A polgármester jelentéséből megértettük: az is hagyomány, amit a rendszerváltás után, a történelem rokkáján lepergett tizenhét esztendő alatt megteremtett ez a község, ez a lakóközösség. S ott lesznek az Óriáspince-tetőn. Jelzőtüzet, lármafát is gyújtanak az alvégen, fenn, a sepsiszentkirályi unitárius templomdombon, ahonnan látni az egész ,,körültájat", arról a helyről, melyet látni lehet az ünnep helyszínéről, újabb nevén a Lármafa-tetőről.

Kökös lovakkal vonul, mint egykor a honfoglalók

― A mi községünk hagyományait ― ha volt, de biztos, hogy volt ― kipergette a történelem. Mert: van történelmünk! Tüzes és lángokban égő… Minek vonuljunk fel a szomszédok hagyományaival? Nincs értelme ― mondta Sánta Gyula polgármester. ― Kimaradni mi sem akarunk az ünneplésből. Ott lenni, ahol testvéreink, barátaink, véreink vannak, kötelesség. Mi a magunkéval akarunk jelen lenni. Itt a kiváló lovardánk, mesés paripák, amilyenekkel a magyarok bevonultak a Kárpát-medencébe, csodálatosak. Nos, ezekkel Bartha Robi bricskáival, hintószép kocsijaival megyünk ki a tetőre. Visszük a község lobogóját új címerünkkel, visszük azt a háromszínűt is, melyhez lakosságunk zöme lelkileg is kötődik. Ott leszünk! Nem lakunk hegyen, de lent, a Feketeügy mentén, a megye legalacsonyabb pontján, a Laposban vasárnap este kigyúl majd nálunk is a lármafa!

A hozzánk érkezőket a hagyományos kökösi vendégszeretettel fogadjuk.

Uzon énekkel, zenével és tánccal köszönti vendégeit

― Ma este nyolc órakor fogadjuk vendégeinket ― tájékoztatott Kőmives István, a Jókai Mór Közművelődési Egyesület elnöke. ― Ünnepi előadásunkon fellép a Szivárvány női kórus és az Atlantisz Egyesület fúvószenekara. S mert szívesen találkozunk régi kollégákkal, falusfelekkel is, meghívtuk a fogadóünnepségre a kórus, a zenekar és a mazsorettcsoport régi tagjait. Szeretetvendégséggel zárjuk a napot, felelevenítjük haladó hagyományainkat, emléklapot, virágot kapnak vendégeink.

Ötletben nem szegény a szervező, szeretné, ha a vendégek és a hazaiak ünnepzáróként közösen énekelnének elmúlt időket idéző, mindenki számára ismert dalokat.

A kistérségek napján Sepsiszentgyörgyön természetesen ott lesz az uzoni kórus, fúvósaik zenéjére ott is bemutatkozik a mazsorettcsoport.