Szó, mi szó, meglepetés volt, amikor hétfő délelőtt Dan Nica SZDP-s miniszterelnök-helyettes a szokásos koalíciós egyeztetés után kiállt, és bejelentette, a kormány elfogadta az Ecaterina Andronescu-féle tanügyi törvénykönyvtervezetet.
Hogy azt rendes parlamenti vita után vagy a kabinet felelősségvállalásával fogadták-e el, arról már nem szólt a fáma. A közlés mégis gondolkodóba ejthette az eseményekre figyelőket, ugyanis korábban semmi jel sem utalt arra, hogy a Demokrata-Liberális Párt engedne korábbi elhatározásából, s lemondana a Miclea-féle tanügyi törvénycsomag-tervezet támogatásáról. Estére borult is a helyzet. Emil Boc kiállt a tévékamerák elé, és — mintha mi sem történt volna — közölte, pártja és kormánya sem az Andronescu-, sem a Miclea-féle oktatási törvénycsomagot nem részesíti előnyben. Szavának áll, s olyan tanügyi törvénytervezetet kíván a kormány felelősségvállalásával a parlament elé terjeszteni, mely megfelel pártja korábbi vállalásának, a nevelési paktum minden párt és szakszervezet által elfogadott elveinek. S bár körmönfont a fogalmazás, mégis kihámozható: Miclea a nyerő. Közben Bocék azt is eldöntötték, a szeptember 2-i — egy hónapja fenyegetően hangoztatott — felelősségvállalás kérdésében puhítanak valamennyit korábbi szigorú és rideg álláspontjukon: egy helyett három különböző ülésen ,,vállalják a felelősséget". Az elsőn a válságellenes intézkedésekért, a másodikon az egységes bértábláért, és csak a harmadik házülésen — tehát minimum három-négy hét múlva — tiszteli meg a Boc-kabinet a parlamentet azzal, hogy végre fellebbenti a fátylat a tanügyi törvénycsomagot illető nagy titokról.
Most ugyanis ott állunk, mint a hétfői koalíciós egyeztetés előtt, senki nem tudja pontosan, milyen oktatási törvényt áll szándékában felelősségvállalással elfogadni Emil Boc kormányának. Csak annyi bizonyos, hogy néhány hétig még folyik a vita, s az is megeshet, az egyszerűbb, de mélyebb reformokat, struktúra-átalakításokat, megnövelt iskolai autonómiát s a politikától való nagyobb függetlenséget ígérő változat kerül ki győztesen eme áldatlan vitából. Az a variáns, mely — a magyar szakemberek szerint — jobb a kisebbségi iskoláknak, az a Miclea-féle elképzelés.
Igaz, jelen helyzetben, amikor újabb és újabb fizetéscsökkentésekkel alázzák meg a pedagógusokat, amikor alig jut pénz az oktatásra, amikor mindent lefaragnak, ami csöppnyi biztonságot és távlatot adott az oktatásnak, nevelőnek és gyermeknek, nehéz elhinni, hogy akár egy jó törvénynek is olyan hatása lesz, ahogyan azt az íróasztalnál megálmodták.
