Nosza, vegyük csak számba múltbeli mivoltunkat, ha már ilyen-olyan gyakran noszogatjuk magunkat az önazonosság tudatára. Voltunk (és vagyunk!) a hőkölés népe, 1849-ben, 1956-ban meghőköltek forradalmaink. Voltunk (és vagyunk!) kompország, és ma már ugyanvalóst, hiszen közel húsz éve csábítják be kormányaink a fél Ázsiát erre a kompra.
Ady Endre, a nagy ébresztő, sarkalló fogalmazta százszor is mivoltunkat és milétünket, vágván földhöz a poharát: ,,s ha meghalunk, meghal itt minden".
Tényleg meghalunk?
Antall Józseftől Horn Gyuláig térden kúszva vitték kormányaink az úgynevezett alapszerződéseket Ukrajnába, Romániába, Szlovákiába, hogy Magyar(anya)országnak az égvilágon semmi igénye nincs a magyar milliók rabságához és rabtartóihoz — írják alá az urak, mert itt, Pesten az elvtársak ezt aláírták!
A szlovák kormányfő, a honfi mindenről, a selyemhernyó-tenyésztésről, a Vidám Bélyeggyűjtők Fúvószenekaráról, parlagfűirtásról hajlandó beszélni Bajnai kormányfival, de a magyarirtásról nem! És ebbe a kis magyar kormányfi belemegy! Mint aki halkan belelépett.
Mit kérdezzünk még Adyval vagy nélküle?
Magyar pártok — MSZP, SZDSZ — meg kormányok árulják el következetesen és szerre a magyar nemzet és a magyar kisebbségek életét. Az idegen kisebbségeket etetve, védve!
Jő Robert Fico szlovákfi Pestre, és ahogy a talpas, míderes román tisztek megmutatták 1919-ben itt, Pesten, mi is a magyar, Fico is megalázza nyálaska kormányunkat itthon, hazai pályán.
Bocskor van a lábunkon, sarkantyú a bocskoron — fújhatjuk ismét. Kovácsné helyett Kovácsová van. És teljes nemzeti válság. Valóban, eredményes lesz a két kormányfi tárgyalása. Az út egyenes, mondhatni — nyitott. Akár a sír.
