Száz évvel ezelőtt, 1909. január 25-én született Kovásznán és 30 éve, 1979. szeptember 24-én halt meg Budapesten Ignácz Rózsa írónő, aki életének nagyobb részét Magyarországon élte, de írásainak legjelentősebb darabjai szülőföldjéhez, Erdélyhez, a moldvai és a bukovinai csángók világához kötődnek. ,,Kéthazájú embernek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország közt" — vallja egyik írásában.
A színésznőként debütáló Ignácz Rózsa erdélyi rokonai, barátai biztatására kezdett írni. Ebben jelentős szerepe volt nagyanyjának, Makkai Domokosné Bitay Lilinek és Tamási Áronnak.
Benedek Elek felfedezettjének leghíresebb regényei — Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, Urak és úrfiak, Róza leányasszony, Keleti magyarok nyomában, Papírmalom, Ikerpályáimon, Torockói gyász — egy új valóságirodalom kezdeteit jelzik a XX. századi magyar irodalomban.
Az írónő mindkét ágon régi erdélyi családból származik. A Makkaiak enyediek voltak, az Ignáczok Csík megyéből származtak el Szolnok-Dobokába, Désen telepedtek le. Édesapja kovásznai, majd fogarasi református lelkész, az enyedi kollégium egykori szolgadiákja. Részben az ő elbeszéléseiből ismerte meg leánya Erdély Athénjét, a híres, Bethlen Gábor alapította kollégiumot és az ottani diákéletet. ,,Apám sokszor és szokatlan büszkeséggel beszélt az enyedi szolgadiákokról. Gyermekkorát mesélte — szolgadiák volt ő is Enyeden... Nőttek kenyéren és vízen, tisztították az úrfiak cipőjét, később privát tanítók lettek, s idővel ösztöndíjjal kerültek külföldi univerzitásokra. Alig akadt enyedi szolgadiák, aki sokra ne vitte volna..." — olvasható Családi mondakör című vallomásában.
Az édesapa Enyeden ismeri meg későbbi feleségét, az írónő édesanyját, Makkai Domokos (1839—1896) történelemprofesszor leányát, Makkai Sándor író, református püspök nővérét. ,,A Magyar ucca közepe táján, a piac felől nézve a balsoron négyablakos, magas földszintes ház áll: Makkai Domokos rektorprofesszor úr lakása. Tanári lakás, a legszebb valamennyi közt, csak nemrég költözött bele a professzor úr a Bethlen uccából, mert nagy családjának szűk volt az ottani Macedonia... A nagy ebédlő ovális asztala körül mindig sokan ülnek. A szülők meg a kilenc gyermek szép társaság, de néhány rokon-diákocska is itt, két nagy leány gavallérja is, meg néhány betoppant vendég. Átlag vagy húsz a rendes létszám" — írja Makkai Sándor a Séta bölcsőhelyem körül című szép városképében.
A Makkai nagyapa emlékét az írónő unoka így idézi Ikerpályáimon című önéletrajzi regényében: ,,Makkai nagyapám réges-régen meghalt, még anyám kislánykorában. Nagyenyeden volt történelemprofesszor, két asszonytól tizenhárom gyermeket nemzett, ötvenéves koráig tanította a »meghamisítatlan nemzeti históriát«... Szívbénulásban halt meg... Síremléke ma is áll az enyedi Őrhegyen, s kései enyedi tanárutódok emlékezete szerint idegösszeomlását az okozta, hogy a teológiát, ahol történelmet adott elő, Enyedről Kolozsvárra helyezték, s Ő Enyedre gyökerezetten, sok gyermekével kénytelen volt a főiskolai tanárság helyett gimnáziumi tanárként működni tovább."
Édesanyja legfiatalabb öccse, Makkai Sándor, az írónő nagybátyja sepsiszentgyörgyi diák korában több vakációját töltötte Kovásznán az Ignácz családnál. Nem sokkal püspökké jelölése előtt, 1926-ban jelent meg az Ördögszekér című híres regénye, amely nagy meglepetést okozott egyházi körökben: a püspökségre pályázó ellenfelekből Erdély-szerte erős felháborodást váltott ki. Szerintük Makkai egy leendő ,,püspökhöz nem méltó" témát írt meg: egy erkölcstelen testvérszerelem történetét.
Egy rágalmazó újságcikkre írta válaszul a Brassói Lapok 1926. április 15-i számában az írót védelmébe vevő cikket Ignácz Rózsa, a fogarasi hetedikes kislány Egy magyar diáklány álnéven.
Az írás meglehetősen érett, modern gondolkozású lányra vall: ,,a serdültebb ifjúság közt szép számmal vannak, kik e művet bátran elolvashatják — írja „apológiájá"-ban —, éppen úgy felemelt engem, mint egy templomi prédikáció. Báthory Anna rettenetes tragédiájából egy magyar lélek megrázó sorsát olvastam... Báthory Anna megtalálta volna az üdvösségre vezető utat egy nagy lélek vezetése mellett. Ilyen alak lett volna Bethlen Gábor... De én az én tiszta magyar ifjúságommal és hitemmel szomorúan és megrendülve olvasom a bár nagylelkű és merész álmú, de a kedvezőtlen körülmények miatt jóra tehetetlen, és így a rosszban nagy Báthory Anna bukását, de élni akaró lelkem követendő példának a Bethlen alakját látja" — majd így zárja cikkét: ,,kötelességemnek tartom Önt megnyugtatni afelől, hogy az erdélyi magyar ifjúságban vannak, kik ezt a könyvet elolvashatják, és akik Makkai püspöksége esetén nem szégyellnék püspöküket, hanem büszkék lennének a művészre, aki olyan példaképet állít eléjük, mint az Ördögszekér Bethlen Gábora".
A cikket Makkai Sándor, Erdély megválasztott püspöke sohasem emlegette, de attól kezdve írópalántaként kezelte gimnazista unokahúgát. Megjelent munkái mindegyikéből dedikált neki egy példányt. ,,Az első ilyen, nem rokonnak, hanem esetleges leendő írónak szóló ajánlása a Magyar fa sorsa című, Ady költészetét elemző írása volt" — emlékezik az írónő.
Ignácz Rózsa gyakran megfordult anyai ősei városában, Enyeden és a festői Torockón. Itt szerzett élményei hatására írja meg a hozzánk legközelebb álló regényét, a Torockói gyászt (1958). E regény a torockói bányászok 1700-as évek eleji felkeléséről szól, amikor a Thoroczkay grófok meg akarták fosztani a bányászokat királyi szabadságlevelüktől, majd a felkelés leverésére behívják Rabutin francia zsoldos generálist, aki nagy seregével kegyetlenül vérbe fojtja a mozgalmat. A regényt Makkai Ádám, a Chicagóban élő híres nyelvész és költő, az írónő fia ,,56 allegóriájá"-nak nevezi.
Szabó Magda írja róla: ,,Ignácz Rózsának meg kellett halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó volt."
