A kötet a Hibernia Nova Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványnak az ad különös aktualitást, hogy ez év május 29-én avatta fel Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke az első világháborúban magyar katonák által épített, de fel nem szentelt emlékkápolnát. A kápolna, amely civil összefogás eredményeként újult meg, a megbékélést hirdeti, s emléket állít az emberfeletti szenvedést kiállt katonáknak.

Mint a közlemény rámutat, a ,,nagy háborúban", az I. világháborúban a Doberdó-fennsík iszonyatosan kopár szikláin, a védőállások legkritikusabb pontjain több mint egy éven keresztül döntően a Magyarország területéről származó ezredek harcoltak, és a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák—Magyar Monarchiát. ,,Doberdó a magyar köztudatban általuk és miattuk vált fogalommá" — hangsúlyozza a közlemény. Az ismertető szerint a fennsík védelmének két legfontosabb helyszínén nyolc magyar ezred vívta harcát az ellenséggel, kitéve az időjárás megpróbáltatásainak is. A magyar ezredek sok ezer elesett hőse a fennsík számtalan temetőjében alussza örök álmát. Ezek között a legnagyobb a Vallone-völgyben, Devetachinál lévő 20. honvéd- és a Visintininél lévő 17. közös hadosztály temetője.

A könyv részletesen beszámol az I. világháború magyar szempontból legemlékezetesebb hadszínteréről, s megrendítő őszintéséggel számol be a harcokról. A nagyszámú illusztrációnak köszönhetően egyaránt láttatja az olvasóval a korabeli és mai állapotokat, képet festve az igen nehéz sorsú katonák harcairól és ezek helyszínéről. A mű bemutatja a bakák hétköznapjait, a harcokban az utolsó leheletükig helytálló magyar ezredek életét is.